Római érme-kincslelet, fibulák, övcsatok, arany tárgy, páncéltörő nyílhegy, egy limogesi kereszt részlete, bútorhoz tartozó gomb és megannyi izgalmas lelet került elő az elmúlt hetekben zajló terepi kutatások eredményeként a Seuso-kincsekkel is összefüggésbe hozható épületkomplexum mellett Szabadbattyánban. Több mint 300 római kori és középkori lelet került elő. Ezeknek az azonosítása jelenleg is zajlik. A Szent István Király Múzeum mikro-regionális kutatást indított.

 

A Seuso épületkomplexum közelében, egy 5-8 négyzetméteres területen a felszínen egy nagyjából 80 darabból álló késő római érmékből álló kincslelet került elő. Ezt értelmezhetjük kincsnek is, de természetesen a korabeli értékét is számításba elképzelhető, hogy valaki elhagyta az erszényét. Ezzel kapcsolatban további vizsgálatokat tervez a Szent István Király Múzeum.

 

Mindez egy olyan részen került elő, ami a római korban a Sárvíz medréhez tartozhatott, ehhez képest kiderült, hogy ez a rész a 4. században biztosan szárazulat volt és a vízállás lejjebb volt. Ez abban segíti a régészek munkáját, hogy a pár évvel ezelőtt beazonosított kikötő körül –  ami a Seuso épületkomplexumhoz kapcsolódik –   a mederrekonstrukciót el lehet készíteni.

 

„A másik, ami már kezdeti ponton is egyértelművé válik, hogy minél beljebb megyünk, a szabad szemmel is jól látható egykori meder területére, annál sekélyebb folyóról beszélünk. Ténylegesen úgy tűnik, hogy ez a legészakibb területe az egykori Sárvíznek, amin fel lehetett jönni hajóval a római korban.” –  mondta el Kovács Loránd Olivér, a Szent István Király Múzeum szakmai igazgatója.

 

Terepi kutatás (Fotó: Szent István Király Múzeum)

A gorsiumi kikötőt még a 80-as években tárták fel Fitz Jenő vezetésével, Később a jelenlegi Malom-csatornának a vízügyi tisztítása során Nádorfi Gabriella feljegyezte, hogy azon falak mennek át. Ezt követően Kovács Loránd Olivér iránymutatása mellett találtak egy kicsi magaslatot a területen, és a geofizikai mérésekkel sikerült is azonosítani egy épületkomplexumot. Az eredmények szerint szinte bizonyos, hogy egykor kikötő állhatott a területen.

A most zajló terepi felderítés része egy mikro-regionális kutatásnak, ami a Seuso-épületkomplexum környezetében zajlik, de egy jóval nagyobb területet érint.

„Nagyon sok római lelőhelyet ismerünk az egykori Sárvíz folyónak a jobb és bal partján is, nagyjából 1-1 kilométer széles sávban. Ez körülbelül egy 40 kilométer hosszú szakaszt jelent. Ebbe esik bele egyébként a Szent István Király Múzeumhoz tartozó Gorsium Régészeti Park területe is, ami már bizonyítottan egy egykori városias központi rész, hiszen ennek van egy 50 évnyi tervkutatása, illetve ugyanebbe esik bele a Seuso-kincsekkel összefüggésbe hozható épületkomplexum területe is, ahonnan nem is olyan rég lettek újabb információink további épületekről, utcaszakaszokról.” – emelte ki Kovács Loránd Olivér.

Több hónapon keresztül vizsgálták Szabadbattyánban a területet drónnal a Szent István Király Múzeum szakemberei. Ezek a drónfelvételek újabb kőből épített épületek nyomát hozták elő az épületkomplexumtól déli irányban. A cél az, hogy még idén geofizikai felmérést végezhessenek a területen  és folyamatosak legyenek a terepi kutatások.

Oroszlánfejes tárgy (Fotó: Szent István Király Múzeum)

„Kérdés, hogy itt most egy településről beszélünk, vagy több településről. Teljesen egybefüggően alakult ki a római korban a településhalmaz, vagy esetleg több ilyen agglomeráció jellegű településről beszélünk. Magának a mikro-regionális kutatási projektnek a célja, hogy beazonosítsuk azt a római kori településstruktúrát, kiterjedést ami legalább a negyedik században, kis szerencsével az elsőtől a negyedik századig ezen a környéken megtalálható volt.” – összegezte Kovács Loránd Olivér.

 

300-nál is több lelet került elő a terepi kutatások során

 

Az elmúlt hetekben több alkalommal is zajlottak terepi, fémkeresős kutatások Szabadbattyán határában, melyen alapvetően a Szent István Király Múzeum Közösségi Régészeti programjában résztvevő önkéntesek vettek részt, de mellettük más megyékből is érkeztek önkéntesek. A terepi kutatások vezetője a helyszínen Fekete Fruzsina, az intézmény régésze is.

 

„Elsődleges feladatunk az volt, hogy az egykori Sárvíz medre, illetve a Seuso épületkomplexum pontosabb lelőhely- és leletfelderítése megtörténhessen. Ennek folyamán lokalizáltunk egy kisebb területet, ami közel van Seuso-kincsekkel összefüggésbe hozható komplexumhoz. Kíváncsiak voltunk, hogy milyen újabb információkat adhat ez a meder-szakasz kutatás., milyen korszakokban milyen vízállásokat adhat ez a meder. Az első terepbejárásunk meglehetősen jó eredménnyel zárult. Közel 300 leletet sikerült felderítenünk.” – mondta el Fekete Fruzsina.

Hagymafejes fibulák, míves övcsat, gyűrű, egy oroszlánfejes lelet és rengeteg pénzérme került elő a kutatások során. Vannak olyan tárgyak is, melyeket a Veszprémi Pannon Egyetem kutatói vizsgálnak tovább, segítve ezzel is a beazonosítását a leleteknek. Ez már része a Szent István Király Múzeum és a Pannon Egyetem körvonalazódó együttműködésének.

Gótikus övcsat (Fotó: Szent István Király Múzeum)

Az is kiemelkedő, hogy rengeteg bronz érme került elő, több alkalommal is egy fellelési helyről, ami arra utal, hogy folyamatosan használták a területet a korszakban. Ezeket váltópénzként alkalmazták. Egy nagyobb rejtési helyszínt is megismertek a kutatók, a kincslelet részeként eddig nagyjából 80 érme került elő, de ennek a felderítése még most is folyamatosan zajlik.

„Remélhetőleg közel 100 százalékos lokalizáció után, akár szondát is nyithatunk rá, amivel ténylegesen tisztázni lehet, hogy milyen mélységben volt, is hiszen a fémkereső csapattal nagyjából 20-25 centi mélységet vizsgáltunk át. Így tényleg a felső réteget bolygatjuk, izgalmas lenne tudni, hogy mi van a felső réteg alatt, hiszen egy iszapréteg is fedheti a leletek egy részét az egykori folyómeder és vízállás változásai miatt.” – ismertette Fekete Fruzsina.

Arany vagy aranyozott lemez töredéke (Fotó: Szent István Király Múzeum)

Már most sikerült bővíteni a nyilvántartott régészeti lelőhely határait. Az is bizonyossá vált, az előkerült leletanyagoknak köszönhetően, hogy a római kort  követően, egészen a középkorig használták ez a területet őseink.

 

Szerző: Látrányi Viktória