Civil Szervezetek

Egyesületünk Fejér megye és Székesfehérvár kulturális, azaz történeti, régészeti és művészettörténeti örökségének ápolása és védelme jegyében, a Szent István Király Múzeum tudományos, de főként kultúraközvetítő tevékenységének támogatására született újjá 1983-ban. Jogelődje akkor éppen 120 éve, 1873-ban alakult.

Fejér megye és Székesfehérvár hazánk történelmi és kulturális hagyományokban kiemelkedő jelentőségű, régészeti emlékekben gazdag területe. Ezt ismerték fel a XIX. század második felében a megyéjüket, városukat szerető és érte tenni akaró, áldozatot is vállaló emberek, akik célul tűzték ki emlékeink összegyűjtését és megőrzését. 1873. október 27-én több mint 50-en gyűltek össze, és elhatározták, hogy munkájuk eredményesebbé tétele érdekében egyesületet hoznak létre. Az 1876. április 23-án megtartott közgyűlés mondta ki a Fejérvármegyei és Székesfejérvár városi Történelmi és Régészeti Egylet megalakulását. A kezdeti időszakra Marosi Arnold a Fejérvármegyei és Székesfehérvári Múzeumegyesület 1910-11. évi jelentésében így emlékezik: “Az egyesület működését hirdető tudósítások, melyekkel folyóirataink régebbi évfolyamaiban gyakran találkozunk, igazolják, hogy mennyire igyekezett megfelelni nemes hivatásának. Felolvasásain országos nevű tudósok szerepeltek, őrködött az itt is, ott is előkerült régészeti leletek felett és múzeumába összegyűjtötte azokat, két évkönyvet is adott ki, gyűjteményével, mely az akkori viszonyokhoz képest szépen megállta helyét, kiállításokat rendezett.”

A kezdeti jelentős sikerek után az egylet 1885-ös kiadású évkönyvében rezignáltan állapította meg: “A célkitűzéseknek megvalósítása nemegyszer túlszárnyalta erőinket.”

A hanyatló évek után, 1909-ben a lelkes polgárok élére Marosi Arnold ciszterci rendi főgimnáziumi tanár, a földrajz, természetrajz és a múzeumi tudományok jeles művelője állt. Előszedték a vármegyeháza egykor börtönül szolgált helyiségeiben, egyszerű nyitott polcokon, rendezetlenül heverő műtárgyakat. Lelkes hazafiak adakozásából, Marosi Arnold fáradhatatlan gyűjtőmunkájának eredményeként igen gazdag anyag jött össze, és felmerült a székesfehérvári nyilvános múzeum megalapításának gondolata. A szükséges anyagi alap megteremtése érdekében gróf Széchenyi Viktor főispán, dr. Saára Gyula polgármester és dr. Lauschmann Gyula tiszti főorvos, lelkes lokálpatrióta helytörténész támogatásával, számos taggal, 1910-ben megalakult a Fejérvármegyei és Székesfehérvári Múzeumegyesület. Az e célra bérelt épületben megnyílt a város első nyilvános múzeuma, amelynek élére Marosi Arnoldot nevezték ki. Marosi 29 éven át, haláláig volt a múzeum igazgatója, és ez az időszak volt az egyesület működésének virágkora is.

A II. világháború után a múzeumok állami kezelésbe kerültek. Székesfehérvárott az 50-es évek elejétől, több évtizeden keresztül dr. Fitz Jenő és felesége, dr. F. Petres Éva álltak a múzeum élén. A múzeumi munka népszerűsítésére és a múzeumi tevékenység iránt érdeklődők összefogására Múzeum Baráti Kört hoztak létre. A múzeum vezetése és a Múzeum Baráti Kör fontos feladatnak tartotta a látogató közönség “múzeumhoz kötését”, azaz a múzeumi hétköznapokba bekapcsolódó, a múzeumi munkát értő és becsülő, a kulturális értékek iránt fogékony, és azok megmentéséért tenni is kívánó, Székesfehérvárott és a megye más településein élő múzeumbarátok összefogását, rendszeres tájékoztatását.

A 80-as évek elején lehetőség nyílt jogi személyiséggel rendelkező egyesület megalakítására. 1983. október 28-án, a múzeum zsúfolásig megtelt dísztermében, a megye, a város és az egyházmegye vezető személyiségeinek, a kulturális és az oktatási intézmények képviselőinek, és számos érdeklődőnek a részvételével sor került az alakuló közgyűlésre. A Fejér Megyei Múzeumegyesület többszöri módosítás után, 1989-ben alkotta meg máig érvényes új alapszabályát. 1990-ig Kiss Józsefnek, az egyesület elnökének nagy szerepe volt a működőképesség, az anyagi eszközök megteremtésében.

Bár a Múzeumegyesület céljai között eredendően szerepelt a város védelme és szépítése, belőle mégis kivált a Városvédő és Városszépítő Kör, amely később önálló egyesületet alakított. Az 1990-es évek első fele a civil szervezetek alakulásának időszaka is volt. Több kulturális egyesület alakult vagy éledt újjá a városban, ami megosztotta az “erőket”. Így a nagy múltú Múzeumegyesület már nem játszott olyan látványos szerepet a város kulturális életében, mint korábban. A változások ellenére az egyesület töretlenül tevékenykedik a múzeumügy, a kulturális, természeti értékek, az épített emlékek iránt érdeklődő múzeumbarátok, diákok és felnőttek között.

Az egyesület legjellemzőbb tevékenységi formái a tudományos-ismeretterjesztő előadások, közös kiállítás-látogatások, tanulmányi kirándulások, diákoknak szervezett szakkörök és a kiadói tevékenység, melynek révén támogatja a szélesebb érdeklődésre számot tartó tudományos írások megjelentetését. Ez utóbbiak közül kiemelkedik, és jelenleg is megvásárolható Demeter Zsófia és Gelencsér Ferenc: Székesfehérvár Anno… című, a várost régi képeslapokon és fotókon keresztül bemutató könyve, Fitz Jenő: Séta a régi Székesfehérvárt című, nagysikerű városvezetője és Baitz Péter: Négy évszázad városképei című, Székesfehérvár metszetes ábrázolásait tartalmazó reprezentatív albuma.

Az elmúlt évtizedben a múzeum muzeológus munkatársai történelmi, néprajzi és régészeti diákszakkört illetve tábort vezettek. Az egyesület számos tárlatvezetést szervezett a múzeum időszakos kiállításaiban és az állandó gyűjteményekben. Évről évre diaképekkel illusztrált úti beszámolók kalauzolták el az érdeklődőket hazai és külföldi tájakra. Az egyesület tagjai és az érdeklődők színházlátogatásokon és egy- illetve többnapos kirándulásokon vettek részt. Kirándulásainkon arra törekszünk, hogy felkeressük az ország nehezen megközelíthető, eldugott értékeit is. Bejártuk az ország minden tájegységét és számtalan települését, sőt eljutottunk a szomszédos országokba, Csehországba, Szlovákiába, valamint Kárpátaljára, Erdélybe, Burgenlandba és Bécsbe. Sokféle témakörben szerveztünk tematikus, népszerűségnek örvendő előadássorozatot meghívott neves előadók részvételével, mint például: Erdélyi fejedelem-portrék, Magyar néprajzosok külföldi kutatásai, Századunk története, A Bakony és a Balaton-felvidék néprajza, A székesfehérvári királyi bazilika évszázadai, Őseink útján. Az őshazától az államalapításig, Út Európába. A bencés rend Magyarországon, valamint a Bepillantás a múzeumi munkába című sorozat, amely ebben az évben is folytatódik, és amelynek keretében a múzeum munkatársai számolnak be aktuális kutatásaikról.

A működés feltételeit a befolyt tagdíjakból, a megyei és városi önkormányzat által kiírt, valamint különböző országos pályázatokon nyert, és a kiadványok értékesítéséből származó összegekből biztosítjuk. A Múzeumegyesület rendezvényeinek a Szent István Király Múzeum ad otthont. Együttműködő partnereink az országos hatókörű Tájak-Korok-Múzeumok Egyesület és a helyi Vértes Meteor Sportegyesület. Rendezvényeinkről a kéthavonta megjelenő Múzeumi Tájékoztatón és a Fejér Megyei Hírlap hasábjain keresztül értesítjük tagjainkat és az érdeklődőket.

Deák Dénes Alapítvány

(bejegyezve pk. 60.535/1990.)

Székhelye: Székesfehérvár MJV Polgármesteri Hivatal, 8000 Székesfehérvár Városház tér 1.

Az alapítványt Deák Dénes műgyűjtő alapította 1990-ben.

Célja: "Székesfehérvár város érdekében végzett kiemelkedő tudományos, művészeti, kulturális vagy városcsinosító tevékenység (értve ez alatt a szervező munkát is) elismerése, a kimagasló eredmény honorálása".

"Az alapítvány célja az is, hogy ösztönzőleg hasson Székesfehérvár múltjának feltárása, igaz és nemes értékeinek megbecsülése, bemutatása, a város szépítése irányában."

A székesfehérvári Deák Dénes Alapítvány kuratóriuma minden évben pályázatot hirdet művészettörténészek, várostörténészek, illetve e tudományterületek doktori iskola hallgatóinak részére. Pályázni egy évre szóló, részletes kutatási tervvel, szakmai önéletrajzzal és egy elismert pályatárs írásbeli ajánlásával lehet.

Pályázati kiírás és további információ
http://www.deakgyujtemeny.hu/site_dgy.cgi?a=cikk&id=az_alapitvany


Kuratórium tagjai

Elnök: Székesfehérvár Megyei Jogú Város mindenkori polgármestere 2010-től: Dr. Cser-Palkovics András
Titkár: dr. Gelencsér József jogász
Tagjai: Demeter Zsófia történész, Kovács Péter művészettörténész, Tatár Dezső építész

Az alapítvány évente egy alkalommal díjat adományoz, melynek átadására ünnepélyes keretek közt Szent István napján kerül sor.

DEÁK DÉNES DÍJASOK
- 1990 dr. Fitz Jenő régész, múzeumigazgató
- 1991 Melocco Miklós és Haraszty István szobrászművészek
- 1992 Takács Imre költő
- 1993 Ujházi Péter festőművész
- 1994 dr. Kralovánszky Alán régész
- 1995 Balsay István polgármester, várospolitikus
- 1996 Kovalovszky Márta művészettörténész
- 1997 dr. Gelencsér József jogász
- 1998 Kovács Péter Barnabás művészettörténész
(az utóbbi három díjat az alapító végrendeletében rögzített személyes kérésére ítélte oda a kuratórium)
- 1999 dr. Demeter Zsófia történész
- 2000 Lugosi Tamás és Botos József néptánc-koreográfus
- 2001 Szűcs Erzsébet művészettörténész
- 2002 Kalász Márton költő, író
- 2003 Kőnig Frigyes festőművész
- 2004 Szele István népművelő
- 2005 Hegedűs 2. László képzőművész
- 2006 dr. Siklósi Gyula régész
- 2007 Drahos Béla zeneművész, karmester
- 2008 dr. Lukács László néprajzkutató
- 2009 Lugossy Mária szobrászművész
- 2010 Dr. Farkas Gábor ny. levéltár igazgató
- 2011 F. Petres Éva régész
- 2012 
- 2013 
- 2014 Csutiné Schleer Erzsébet (a Székesfehérvárért végzett áldozatos, magas színvonalú, elkötelezett városépítő és szépítő munkájáért ítélte oda Csutiné Schleer Erzsébetnek a kuratórium 2014-ben)
Az alapító végrendeletében az általa létrehozott alapítványt jelölte meg általános örököséül. Végrendeletében rögzített kívánsága, hogy az Alapítvány Kuratóriuma évente adja ki a "Deák Dénes Ösztöndíjat".

DEÁK DÉNES ÖSZTÖNDÍJASOK
(Első ösztöndíj kiadása 1997)

  • 1997 Sasvári Edit
  • 1998 Sasvári Edit
  • 1999 Kenyéri Kornélia
  • 2000 Kenyéri Kornélia
  • 2001 Frigyik Katalin
  • 2002 Révész Emese
  • 2003 Révész Emese
  • 2004 Rum Attila
  • 2005 Dörömbözi Péter
  • 2006 Matits Ferenc
  • 2007 Matits Ferenc
  • 2008 Muladi Brigitta
  • 2009 Smohay András művészettörténész
  • 2010 Smohay András művészettörténész
  • 2011 Sárvári Zita művészettörténész
  • 2012 Szigeti Boglárka
  • 2013 Szigeti Boglárka
  • 2014 Reich Szabina Gréta régész, történész

Marosi Arnold Alapítvány

Alapítvány székhelye: Székesfehérvár

Címe: Székesfehérvár, Fő u. 6.

Adószám: 19095183-1-07

Telefon: 22315583

NSZOR: közgyűjtemények támogatása

Képviselő: dr. Fülöp Gyula


Smohay János Alapítvány

 

Néhai Smohay János székesfehérvári festő és kalaposmester 1975. szeptember 1-jén kelt végrendeletében közel 865.000 Ft készpénz vagyonát a Fejér Megyei Múzeumok Igazgatóságára hagyta azzal a céllal, hogy neve megörökítésével tehetséges, fiatal képzőművészek számára alapítvány létesüljön, és vagyona kamataiból díjat illetve ösztöndíjat adjon.

Smohay János életrajza

1890. december 31-én született Székesfehérváron. Édesanyja Rimaszombathy Margit, édesapja id. Smohay János, kalapos mester. Az ifj. Smohay az elemi iskola befejezése után az Ybl Miklós Főreálba járt. Tanulmányai befejezése után szülei teljes elzárkózása ellenére fényképész tanuló lett.

Önéletrajzában komoly számadások találhatók arról, hogy minden szórakozásról lemondott, azért, hogy fényképészetet tanulhasson. Székesfehérváron a jó nevű Szigeti József fotólaboratóriumába került. I-II. éves fényképésztanuló korában kapta első megrendelését, egy szürke levelezőlapra nyomtatott aktot kellett átmásolnia „színesbe". A fehérváron töltött évek után Szolnokra, majd Debrecenbe került, végül Budapesten fejezte be inaséveit. Régi vágyát követve 1911-ben, megtakarított pénzén beiratkozott a Képzőművészeti Akadémiára, festő szakra, ahol az I. világháború miatt megszakított tanulmányait 1919-ben fejezte be.

Smohay János: akt1931-ben vette át a család kalaposműhelyét, elegáns boltja volt a Fő utcán. Üzlete 1952-ig, az államosításig működött. Ezt követően műszaki rajzolóként dolgozott, majd élete utolsó évtizedeiben visszavonultan élt feleségével. Ismét sokat festett, rajzolt. 1975. szeptember 8-án halt meg.

1975. szeptember 1-jén kelt végrendeletében  készpénzvagyonát és műveit a múzeumra hagyta,  ez mintegy 130 festményt, fotókat, és több ezer darabból álló történeti anyagot örökölt érintett.

A közel 865.000 Ft készpénzt azzal a céllal hagyta az intézményre, hogy neve megörökítésével tehetséges, fiatal képzőművészek számára alapítvány létesüljön, és vagyona kamataiból díjat illetve ösztöndíjat adjon.

Az összeg felhasználásáról 1981 - az első díj kiosztása - óta 11 tagú független kuratórium dönt. A művészettörténészekből álló kuratórium évente Smohay-díjjal tünteti ki az év legjobbnak ítélt, 35. életévét be nem töltött képzőművészét, illetve képzőművészeti alkotását. Továbbá a pénzügyi lehetőségekhez mérten ösztöndíjjal jutalmazza a legkiemelkedőbbnek ítélt alkotó képzőművészeti teljesítményét.