A Szent István Király Múzeum Kortárs Szoborgyűjteményének története szorosan kötődik az 1967-ben, a székesfehérvári KÖFÉM gyárában tartott szimpóziumhoz. A találkozó ötlete Takács Imre nevéhez fűződik. Az Új Írásban megjelent cikkéből kiderül, hogy milyen nagy hatással volt rá az elblagi Térbeli Formák I. Biennáléja. A művészeti fesztivált 1965 és 1973 között rendezték, a kezdeményező a helyi El Galéria alapítója, Gerard Kwiatkowski volt, aki maga is művész, kulturális események szervezője. A mecénás gyár szerepében a Zamech Művek tetszelgett. A műveket később Elblag városában állították fel. A KÖFÉM táborában a meghívottak közül Schaár Erzsébet, Vilt Tibor, Laborcz Ferenc, Szebényi Imre és Varga Imre vett részt, mindannyian egy-egy művet készítettek. A műveket a gyár bejárata mellett állították fel, egy füves részen.

Az öt alkotás közül esetünkben Schaár Erzsébet és Vilt Tibor munkái lényegesek, ezek 1977-ben kerültek a múzeum tulajdonába, miután visszatértek a Duisburgban rendezett magyar kulturális hetek programsorozatáról. Ugyanezen év nyarán Kovács Péter és Kovalovszky Márta, a múzeum művészettörténészei egy Vilt Tibor-Schaár Erzsébet szoborparkot alakítottak ki az akkori Népköztársaság út (mai Várkörút) és a Bástya utca sarkán. Ennek létrejöttét egyrészt a múzeum gyűjteményében lévő nagyméretű alkotások elhelyezéséből adódó gondok indokolták, valamint az a cél, hogy létrehozzanak egy viszonylag gazdag kortárs szobrászati anyagot. A telket az 1960-as évek múzeumbővítési céljaihoz adományozta a Városi Tanács az intézménynek, egy másikkal együtt. A bővítés elmaradt, azonban nagyméretű plasztikák elhelyezésére megfelelt a terület.

A fehérvári szoborgyűjteménnyel így több, az országban található párhuzamot állíthatunk. Az egyik legkézenfekvőbb párhuzam a Dunaújvárosi Acélszobrász Alkotótelep szoborparkja, hiszen az lényegében a Köfém-es találkozó mintájára fejlődött ki. A gyár bevonása, az ipari lehetőségek ki- és felhasználása közel megegyezik, és ha folytatódott volna, nagy valószínűséggel a fehérvári is azt az ívet járhatta volna be, mint a dunaújvárosi.

Párhuzamnak nem mondható ugyan, de ellentétpárjának tekinthető az érdi Memento Park, amely a kor elvárt kultúrpolitikai elvei szerint készült szocreál műveket gyűjti. Van olyan fehérvári alkotó, Kiss Nagy András, akinek mindkét helyen van kiállított műve. Érdekes adalék még, hogy a fehérvári szimpózium egyik résztvevőjének, Varga Imrének is őrzik ott munkáját.

Napjainkban a szoborparkban Schaár Erzsébetnek két műve, Vilt Tibornak három, Szőllőssy Enikőnek négy, Galántai Györgynek, Kodolányi Lászlónak, Halász Károlynak, Friedrich Ferencnek, Kiss Nagy Andrásnak, Móder Rezsőnek, Günter Pragernek és Ana Lupasnak egy-egy műve szerepel.