AZ YBL-CSALÁD

Az Ybl-család az ausztriai Klosterneuburgból került Magyarországra a XVIII. század elején. A híres építész, Ybl Miklós (1814–1891) Székesfehérvár szülötte. Az építészetet Bécsben tanulta, majd itthon Pollack Mihály keze alatt kezdett dolgozni. A neoreneszánsz-romantikus stílus legkiválóbb hazai mestere lett.

Fő művei: a fóti templom (1845–55), a pesti Unger-ház (Múzeum krt. 7.), az egykori Nemzeti Lovarda (1857–58), a margitszigeti fürdő (1865 után), az egykori Fővámház – a mai Corvinus Egyetem (1870–74), a Várkert Bazár (1874–82) és az Operaház (1873–84). 1860–65 között épültek jellegzetes házai Székesfehérvárott, a mai Vörösmarty téren. A megyében több helyütt is dolgozott (építésvezető volt a fehérvárcsurgói kastély építésénél, tervei szerint készült pl. az alcsúti kastély pálmaháza, valamint az ercsi Eötvös-kápolna mögötti obeliszk). Miklós unokaöccse, Ybl Lajos (1855–1934) szintén építész volt. Miklós mellett dolgozott többek kötött a Várkert bazár és a Budai Vár krisztinavárosi szárnyának kialakításánál is.

Ybl Ervin (1890–1965) művészettörténész, Ybl Lajos fia, az olasz középkori és korai reneszánsz szobrászat egyik legkiválóbb magyar ismerője volt. 1962-ben kelt végrendeletében Székesfehérvár városára hagyta jelentős családi és képzőművészeti gyűjteményét.


A HAGYATÉK

Az Ybl-hagyaték egyrészt a család XVIII-XIX. századi bútoraiból, családi képeiből és dísztárgyaiból áll, másrészt Ybl Ervin képző- és iparművészeti magángyűjteményéből. A képzőművészeti anyagban megtaláljuk Csók István, Vaszary János, Rudnay Gyula, Bernáth Aurél, Szőnyi István, Ferenczy Noémi, Aba Novák Vilmos festményeit, grafikáit; Vedres Márk, Fémes Beck Vilmos, Beck Ö. Fülöp, Medgyessy Ferenc, Pátzay Pál, Ferenczy Béni, Borsos Miklós és mások szobrait, érmeit.


A KIÁLLÍTÁS

A ki­ál­lí­tás 1969. má­jus 19-én nyílt meg. El­ren­de­zé­sé­ben igye­kez­tünk meg­őriz­ni a ma­gán­gyűj­te­mény jel­le­get.

A földszinti két terem a XIX. század egyik legnagyobb formátumú magyar építészének, YBL Miklósnak és a hagyományozó Ybl Ervinnek az emlékét idézi. Az első szobában Ybl Ervin egykori bútorai láthatók, a második szobában Ybl Miklós hatalmas méretű szekrénye, melyben az építész a tervrajzait tárolta. Körben a falakon a mester Budapesten és Székesfehérváron álló főműveinek fényképei szerepelnek.

Az emeleti első szoba berendezése jobbára a XVIII. századból származik. Balra egy Mária Terézia korát idéző tabernákulum kapott helyet. Tetején egy ismeretlen felső-magyarországi mester fából készített Feltámadt Krisztus szobra áll. A két ablak között egy posztamensen XVIII. századi fehérre festett, kisméretű tabernákulumot láthatunk. Valamikor szépítőszereket, netán édességet tartottak benne. A szoba közepén egy gazdagon díszített, gyönyörű rokokó asztalt csodálhatunk meg.

A második szobába lépve XIX. századi enteriőrben találjuk magunkat. A bútorok közül figyelmet érdemel a bejárattól balra látható szekreter és a középen álló, rózsafa borítású kerek asztal, a törékeny nádazott székkel. A falakon többnyire családi képmások függnek. Francia munka az ablaktól jobbra álló, a XIX. század közepén készült porcelántestű girandole, amely keresztelői ajándékként jutott el a Cziráki grófoktól az Ybl család birtokába.

A harmadik szobától kezdődik a szoros értelemben vett Ybl-gyűjtemény. Ebben a teremben zömmel a századfordulóról származó képek és kisplasztikák szerepelnek. Kimagasló értékű Csók István Szajna-híd Párizsban című olajképe. Ugyancsak fontos darab Vaszary Jánosnak Munkácsy Mihály hatásáról árulkodó Parasztlánya. A gyűjtemény egészében nagyon jelentős a kisplasztikai anyag. Fémes Beck Vilmos Térdelő nője a mester egyik főműve. Kiváló munka Vedres Márk Éneklő fiúja, valamint a Táncoló nők és a Nyilazó férfiak bronz reliefek. A bőrüléses karosszék Munkácsy Mihály párizsi műterméből származik.

A negyedik szobának a kisplasztikai anyaga is roppant gazdag. Medgyessy Ferenc egyik főművével, a Magvetővel képviselteti magát. A korszak legjobb kisplasztikái közé tartoznak Ferenczy Béni olyan munkái, mint az Ágaskodó ló, az Ülő nő és az eleven mozgású Lépő nő. A hosszanti fal előtti vitrinben művészérem-sorozatának néhány nagyszerű darabja látható. A szobában kiállított munkák közül igen jelentősek Szőnyi István tájképei, Erdélyi Ferenc Duna című erőteljes, a kubizmus tanulságait szembetűnően érvényesítő kompozíciója, a római iskolához sorolható Patkó Károly temperaképei, a Téglaégetők és a Lófürösztés.

Az ötödik szoba jórészt grafikákat, néhány kisplasztikát és érmeket őriz. A római iskola egyik vezéralakja, Aba-Novák Vilmos rézmetszetes Önarcképén kézírása is olvasható, melyben művét Ybl Ervinnek ajánlja. Az ablaktól balra függ Vaszary expresszív megfogalmazású Golgotája. A kép alatt áll egy Alpár Ignác tervei szerint készült neoreneszánsz, faragott karosszék. A tárlókban a két világháború közti magyar éremművészet legismertebb mestereinek alkotásaiból láthatunk gazdag válogatást. A harmincas években a Madách-emlékmű pályázatra készült Jálics Ernő finoman archaizáló ólomszobra, az Éva.

A hatodik szoba még a XVIII. században az épület nyitott kéményes konyhája volt. Az itt kiállított akvarellek közül kitűnik Ferenczy Noémi Nyíregyházára tervezett Szent István-gobelinjének terve. A kicsiny teret kisplasztikák töltik ki, melyek között találkozhatunk a Madách-emlékmű pályázat további darabjaival is: az ablak előtt Borbereki Kovács Zoltán Géniusza, kicsit odébb Pátzay Pál Ádám és Éva szobra áll. Jobbra, a hátsó ablak mellett tekinthetjük meg Borsos Miklós rézdomborítását, a Pihenő munkást.