Fehérvár retro - Kabáczy Szilárd perspektívájából

Fehérvár retro - Kabáczy Szilárd perspektívájából

„Az esemény jön és elsuhan s az emléknek száz ideje van.”
Várostörténeti fotókiállítás – Kabáczy Szilárd fotóművész emlékezete

2021. június 12 – 2021. október 15.

A kiállítás Kabáczy Szilárd fotóművész Székesfehérvárról készített fényképeinek segítségével illusztrálja a város 1960-as és ’70-es évek arculatát, hangulatát, egyfajta helytörténeti fotókiállítást tárva a nézőközönség elé, kiegészülve néhány, a város életére jellemző műtárggyal.

A megemlékező kiállítás Kabáczy Szilárd születésének 90. évfordulójára lett előkészítve, sajnos a pandémiás helyzet megakadályozta a múzeumot ennek a tavalyi évben történő megvalósításában. Az újranyitás első mozzanata viszont nem felejti városunk jeles alkotójának munkásságát, így az első időszaki kiállítások között természetesen bepótolja a hiátust a múzeum.

Kabáczy Szilárd 1930-ban Vásárosnaményben született. A középiskolát a beregszászi gimnáziumban kezdte el 1940-ben. A második világháborút követően – jó rajzkészségének köszönhetően – a budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban folytatta tanulmányait és 1945-ben a festő szakon érettségizett. A főiskolára származása miatt nem vették fel. Dekoratőrként dolgozott 1961-ig, amikor a Fejér Megyei Hírlaphoz került fotóriporternek.

Itt tanulta ki a szakmát, fényképész mestervizsgát tett. Elvégezte a Magyar Újságírók Országos Szövetsége iskolájának fotóriporteri szakát. Az 1960-as évek elejétől részt vett a székesfehérvári Pintér Károly Fotóklub munkájában, ahol az elnöki tisztséget is ellátta.

1982 óta tagja volt a Magyar Fotóművészek Szövetségének, 1989-től a Művészeti Alap Fotó- és Képzőművészeti Csoportjának, illetve a Fotóriporteri Kamarának. 1996-ig, nyugdíjba vonulásáig, a Fejér Megyei Hírlap állandó munkatársa, közben a Magyar Távirati Iroda külső tudósítója is volt. Rendszeresen vett részt országos és nemzetközi fotókiállításokon. Nyugdíjas korában visszatért régi szenvedélyéhez, a festészethez.

A fotóművész 74 éves korában, 2004. május 10-én hunyt el Székesfehérváron.

A művész életmunkájából válogatott képeivel a kiállítás rendezője egyfajta élet- és tematikai ciklusokat kívánt ábrázolni Székesfehérvár 1960-as és ’70-es éveinek illusztrálásával, legyen az egy városkép, egy üzemi élet, avagy az ifjúság és az időskor perspektívája. Ugyanakkor a művészi, elgondolkodtató, esetleg megnyerő fotók sem maradhattak el, hiszen Kabáczy ezeket hatalmas érzéssel tudta közölni, továbbadni képei segítségével, ráhatóan érzékelteti a kifejezni kívánt gondolatait a szemlélővel. Egyfajta csavart próbált alkalmazni a kurátor ezen momentumoknak érzékeltetésére a művészi képek szekcióban elhelyezett Weöres Sándor versidézetekkel.

Weöres Sándor bár nem állt, állhatott Kabáczy Szilárddal kapcsolatban, egy rövid ideig, 1947-ben a Szent István Király Múzeum igazgatója volt. Az alcímben megemlített, „Az esemény jön és elsuhan s az emléknek száz ideje van” Weöres Sándor-idézet tökéletesen helytálló a fotóművész munkásságát illetően, valamint ennek perspektívájából készült maga a kiállítás is, remélhetőleg megtalálva az utóhang zöngéjét és az utókor tiszteletét Kabáczy Szilárd munkásságát illetően.

A kiállításban szereplő fotók, az egyes tematikai egységeket bemutató műtárgyak  felidézik a látogatókban „azt a bizonyos” ’60-as és ’70-es évek hangulatát, hiánypótló emlékek felidézésére sarkallnak, a jelen generációját megismertetik Székesfehérvár egykori történetével.

A kiállítás kurátora Miszlai Zsolt, a Szent István Király Múzeum történész-főmuzeológusa.

LÁTOGATÓI INFORMÁCIÓ