2476/7624 – Burián Norbert szobrász- és Glócz Vendel festőművész közös tárlata

A 2476/7624 kiállítás egy spirituális út látképét bocsátja szemünk elé. A megfelelő pontra állva láthatjuk, hogy a két fiatal művész: Burián Norbert és Glócz Vendel milyen úton járt ezidáig. Mik hatottak rájuk, milyen problémákat találtak, és ezekre milyen megoldások születtek.
Mindkét alkotóról elmondható, hogy igen széles skálán mozognak az anyaghasználat terén. Konvencióktól mentes, bátor, és innovatív kísérletező kedv jellemzi munkásságukat, melyből a teljesség igénye nélkül szerepel néhány darab a kiállításon. A bemutatkozó kiállítást a sokoldalúság, a könnyed anyaghasználat, és a dinamikusság jellemzi. A kiállítás vezérfonala egy pulzáló energiafolyam, ami képről képre, vagy éppen szoborról képre vezeti a nézőt. Glócz Vendel Belső portréi vezetnek rá minket erre a spirituális útvonalra. A címe is arra utal, hogy itt valami vallomás következik. Egyfajta művészi hitvallás. Egy bensőséges, intim világba nyerünk betekintést, amelyre Burián Norbert Ablak c. szobra jelöli ki a haladási irányt a szó konkrét és átvitt értelemben.
Figyelmünk a Felhő, majd a 3 Grácia c. munkákra irányul. A Felhő vattás puhasága leteteti velünk a mindennapi gondokat, beleveszünk a különböző anyagok pulzálásába. A művészi hitvallások felkutatására irányuló utazás visszavonhatatlanul megkezdődik. Mint minden jó hitvallás, ez is megemlékezik az előképekről. A 3 Grácia statikusságában billenékeny test elvont, enyhe Land artos átirata Picasso híres művének, amit Csontváry parafrázisa követ. A bevezető Belső portrék sorozat energiái ennél a pontnál nyernek felerősödésre. A különböző anyagok, színek, a szabálytalan elrendezés egyszerre bilincseli le és löki, vezeti tovább a nézőt. A szubjektum szétfeszíti, és az új generáció lobbanékonyságával tölti meg Csontváry festményét. Immár fékezhetetlenül hömpölyög a feszültség. A Párbeszéd sorozatban manifesztálódik a kiállításon átívelő dinamika. Burjánzóvá, koordinálhatatlanná, és fékezhetetlenné válik. (Robban, ugyanakkor elkezd csillapodni.) Redukálódik az anyaghasználat, akárcsak a Nightlite life esetében. Elválik egymástól a könnyű és a nehéz, a sötét és a világos. A kiállítás záró eleme, a Villon című munka, amely mintegy összegzése az egész kiállításnak. Az üveglap alá préselt bomló szőlőlevelek, a konzervált változás lenyomata.
Ez a kiállítás is egyféle konzervált változékonyságnak tekinthető, hiszen az útjukat kereső alkotók egy pillanatképben mutatják meg az elmúlt évek kísérleteit.
Kurátor: Szentimrey Borbála