„adja Isten, hogy ezek a lelkes és lelkesítő szavak tettet öltsenek, - adja Isten, hogy a mi múzeumunk virágozzék és, hogy hasznos szolgálatot tegyen helyi kulturánknak.” (dr. Lauschmann Gyula, főorvos egyleti titkár 1911. május 14.)

A Múzeumegyesület 1910. április 17.-i megalakulása óta prioritása volt a Múzeum megalapítása és a gyűjtemény megmutatása a nagyközönség számára, vagyis egy nagy kiállítás elkészítése és bemutatása.

Ennek azonban hosszú útja volt, még akkor is, ha a „város intelligenciája” teljes mértékben támogatta. Az Egyesület, Marosi Arnold ciszterci tanárt, április 17-én az alakulógyűlésen megválasztja igazgatónak, és május 18-án foglalja el a pozíciót. Az első dolga a tárgyak leltározása és konzerválása volt. Ebben nagy segítséget jelentett tanár kollégája Philipp István a főgimnázium rajztanára, aki az elkészült leltárkönyvet, a Törzskönyvet, ellátta a leírások mellett grafikákkal. Az összeírás szerint: „összesen 1741 darab tárgy van, ebből őskori 691, római kori 353, népvándorláskori 217, újabbkori 425, néprajzi és iparművészeti 24, természetrajzi 31 darab”. Ezeken kívül a numizmatikai gyűjteményt kellett rendbe tenni. Főleg a Pauer János püspök több, mint 1.000 darabot számláló ajándékát, ami ennek a gyűjteménynek az alapját képezte. Bár létezett, de ekkor még nem tudtak foglalkozni vele, a könyvtári részét a gyűjteménynek is előkészítették. A Törzsanyaghoz az év folyamán legalább még egyszer annyi tárgy gyűlt össze több dolognak köszönhetően.

A legfontosabb az, hogy Marosi Arnold a kiállításrendezés és a gyűjteménygyarapodás mellett nagy fontosságúnak tekintette az ismeretterjesztő előadásokat. Ezeken az eseményeken a kutató szakemberek, valamint a műkedvelő, egyesületi tagok különböző témákat adnak elő. Az itt megjelenő közönség nemcsak érdekes előadásokat hallgathat meg, de megtudhatott érdekességeket a múzeum körüli dolgokról. Hiszen ezek az ismeretterjesztő előadások, egyben felolvasó estek is voltak. Marosi a múzeum lobbizására is felhasználta ezeket. gr. Széchenyi Viktorral közösen, aki az Egyesület elnöke volt, felkérte a közönséget a Múzeum támogatására is. Ezeket az előadásokat helyhiány miatt a Vörösmarty kör termeiben tartották, mindig nagy sajtónyilvánosság mellett. Az első ilyen estére, amit a Múzeum bemutatkozójának is szántak 1910 november 23-án került sor, ezt számos hasonló követte.

 

Első ismeretterjesztő előadás plakátja (Fotó: Újkortörténeti Gyűjtemény)

1910. szeptember 29-én Marosi felmegy a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségéhez, ahol kérte támogatásukat egy természetrajzi részleg felállítására. Biztosították a pénzbeli támogatást, ha lesz helység, ahol a tárgyakat kiállíthatják. Ez esetben teljeskörűen támogatják a kezdeményezést. Ennek érdekében az év második felében Marosi, az Egyesületi tagokkal közösen a városban a Múzeumnak való helységet keresett. Több helységet néztek meg. A Vörösmarty kör régi helységei a színház épületben nem volt alkalmas, mivel átjáró rész volt, a régi Tóvárosi kaszinó épülete, bár alkalmas volt, de nem sikerült megegyezni a bérlővel. A Vörösmarty téren a régi Dieballa féle gyógyszertár feletti lakásról is le kellett mondani. Bár dr. Saára Gyula polgármester felajánlotta az Arany Sas épületét, de arról is le kellett mondani. Így maradt az Iskola utca 16. szám alatti emeleti lakás, amit Pfinn István egyesületi tag, ajánlott fel. Ez három nagy utcai szobából, egy udvari szobából és egy konyhából állt. A helységet 1911. február elsejétől lehetett elfoglalni.


Vörösmarty tér, régi Dieballa féle gyógyszertár (Fotó: Google Earth)

 Képeslap az 1910-es évekből. Jobbra az Iskola utca 16. szám épülete (Fotó: Újkortörténeti Gyűjtemény)

A Székesfehérvár és Vidéke hírlap is beszámol erről az eseményről, amelyből kiderül, hogy „nagy része van ebben a hatóság és egyes áldozatkész urak lelkes támogatásának”. dr. Prohászka Ottokár megyés püspök hozzájárulásával a Bazilikából származó leleteket is be fognak mutatni. dr. Saára Gyula polgármester és Szüts Jenő alispán támogatásával a városi és a megyei levéltárban található muzeális anyagok is a kiállítás részét fogják képezni. Philipp István rajztanár, illusztrációival, szemléltető képeket készített a kiállításhoz.

Illusztráció a kiállításhoz. Philipp István alkotása (Fotó: Újkortörténeti Gyűjtemény)


 Római ládika veret. Illusztráció Philipp István alkotása (Fotó: Újkortörténeti Gyűjtemény)
 
1911. február 11-én Marosi jelenti az Egyesületnek, hogy: „az Iskola utca 16-szám alatti lakás bérbevétele megtörtént 1.000 korona áráért. A gyűjtemények átszállítása jövőhéten kezdjük meg és amint a berendezés elkészült, a rendezkedéshez is hozzáfogunk.”
Marosi felhasználja az Egylet bútorait és kiállítóberendezéseit, amit a helyi asztalosokkal kijavíttat, illetve csináltat néhány új szekrényt is. 1911. április 20-án Marosi jelenti: „a múzeum bebútorozása már megvan …, a kiállítandó tárgyakat a vármegyeházi helyiségből, a vármegyei és városi levéltárból, dr. Szabó Elemér törzsorvos úrtól, valamint a reáliskolából már összegyűjtöttük és nagyrészt már el is vannak helyezve úgy, hogy a múzeum május első felében már megnyithatjuk.”
A Múzeum megnyitása 1911. május 14-én történt díszközgyűlés keretében, amelyet a ciszterci főgimnázium dísztermében tartottak. A díszközgyűlést gr. Széchényi Viktor a Múzeumegyesület elnöke nyitotta meg, „Hagyományok mögöttünk – eszmények előttünk” emelte ki beszédében, rámutatva a múltra való támaszkodásra, amely irányt mutathat a jövőre nézve. Szalay Imre, a Nemzeti Múzeum igazgatója üdvözölte az új Múzeumot. Végül dr. Lauschmann Gyula Fejér vármegyei tisztifőorvos, az Egyesület titkárának a jelentését hallhatta a közönség, amelyben az eltelt egy év munkáját összegezte. „Nemes magot ültettek egy év előtt Székesfehérvár és Fejérvármegye kulturális fejlődésének talajába. A mag kikelt és megerősödött a nemes palánta, hiszen mindannyiunk szeretetéből, gyámolító jóakaratából merítette a megizmosodás éltető nedveit. Egy év előtt fogot kezet a vármegye és a város intelligenciája, hogy történelmi emlékeinket összegyűjtvén, a mult szeretetét ápoljuk és evvel a szeretettel bizalmat meritünk a rég letünt idők tanulságaiból a szebb, boldogabb jövő iránt.” Meghatározta a célt: „ … Ez a cél akarta Fejérvármegye és Székesfehérvár földjén is gyümölcsözővé tenni, azt a nagy kulturális erőt, melyet a múzeumok szolgáltatnak gyűjteményükkel. Minden múzeumnak kulturális hivatása az oktatás és a nevelés, mely a nagy közönségre, a tanuló ifjúságra és a tudós világra egyaránt kiterjed.”
A megnyitó beszédek után a nagyszámú közönség megtekinthette a múzeum kiállítását, amely 1928-ig állt itt, majd átköltözött a Bognár utca 3. alá, ahol újabb fejezet kezdődött intézményünk életében. 

Szerző: Romat Sándor,Újkortörténeti Gyűjtemény

Források:
Székesfehérvár és Vidéke 1911. február 1., 14. szám, 3 oldal.
Szent István Király Múzeum Adattára.
Szent István Király Múzeum Újkortörténeti Gyűjtemény


Első belépő jegy (Fotó Újkortörténeti Gyűjtemény)