Meghalt Éry Kinga antropológus

(Budapest 1932– Budapest 2024)

„Alkotni, adni, majd visszavonulni:

ez az égi bölcsesség.”

(Lao-Ce)

 Éry Kingát életútja számtalan szállal kötötte Székesfehérvárhoz. A királyi bazilika csontvázleleteinek a leghivatottabb kutatója volt, de számos Fejér megyei temető embertani leleteit vizsgálta. Publikálta többek között a sárbogárdi 10. századi temetőt (doktori értekezésének témáját is ez adta), a Székesfehérvárott előkerült kora Árpád-kori temetkezéseket, Tác-Margittelep és Csákvár késő római kori temetőjét. Jelentős munkát végzett a gyűjteménygondozás területén is. A magyar antropológusok a csontvázak nemének meghatározásához mai napig használják azt a nemzetközileg is elismert módszert, amelyet szerzőtársaival 1963-ban dolgozott ki. Sokrétű munkásságának betetőzését jelentette, amikor 2008-ban a hosszú évek munkáját összegző, általa szerkesztett és részben általa írt kötet, A székesfehérvári királyi bazilika embertani leletei 1848–2002 megjelent.

Éry Kinga az Eötvös Loránd Tudományegyetem muzeológia szakán 1955-ben szerzett középkoros régész–muzeológus diplomát. Egyetemi évei alatt biológiai tanulmányokat is folytatott, érdeklődése így fordult a történeti antropológia felé. A királyi bazilika fáradhatatlan régész kutatójával, Kralovánszky Alánnal (†1993) 1953-ban kötött házasságot. 1970–73 között mindketten a székesfehérvári múzeum munkatársai voltak.

Ezt követően 1974–82 között a veszprémi Bakonyi (ma Laczkó Dezső) Múzeum, 1983–1990 között a Természettudományi Múzeum Embertani Tára munkatársa volt. 1991–1994-ben a Magyar Nemzeti Múzeumban dolgozott.

1984-ben jelen volt a székesfehérvári Középkori Romkertben 1938-ban létesített osszárium feltárásán, a mindig szigorú szakmaiságon alapuló munkásságának fő vonulatát ettől kezdve a királyi bazilika leleteinek feldolgozása képezte. Vezetője volt a feldolgozást végző munkaközösségnek nyugdíjba vonulása után is. Kitartó munkája nélkül a királyi bazilika embertani leleteit feldolgozó kötet nem jelenhetett volna meg 2008-ban. A kötet, hátterében a rendezett csontanyaggal, a következő generációk kutatásait tette könnyebbé, minden további vizsgálat alapját teremtette meg A rendszerváltás éveiben részt vett az 1945 után politikai okokból kivégzettek azonosítását végző igazságügyi szakmai csoport munkájában.

Kapcsolata a székesfehérvári múzeummal a 2008. évi kötet megjelenése után sem szakadt meg. Szakmájában sokáig tevékeny maradt, de az utóbbi években már kifejezetten arra törekedett, hogy korábban vállalt feladatai végére érjen. Utolsó nagy munkája a csákvári késő római kori temető feldolgozása volt.

Éry Kinga mindig érdeklődéssel és segítőkészen fordult a fiatal kutatók felé, szívén viselte a szakmai utánpótlás kinevelését. Példaértékű volt az a segítőkészség is, ahogyan 1993-ban, férje halála után a királyi bazilika ásatásaihoz kapcsolódó hagyatékát rendszerezve átadta a kutatás folytatásához.

Munkásságát A Magyar Nemzetért Emlékéremmel (1990), Kuzsinszky Bálint-emlékéremmel (1991) és a régész szakma életműdíját jelentő Rómer Flóris-emlékéremmel (2004) ismerték el. Városunkban végzett munkája elismeréseként 2003-ban elsőként vehette át az Érdy János-emlékérmet, 2021-ben Deák Dénes Díjat kapott.

Éry Kinga 2024. január 17-én hunyt el. Emlékét kegyelettel megőrizzük.

szöveg: Biczó Piroska

fotó: Szent István Király Múzeum