Boross Mihály, a forradalom szemtanúja
Boross Mihály (1815. jan. 9. - 1899. márc. 5.) író, költő, ügyvéd, újságíró, lapszerkesztő. 1843-ban tett sikeres ügyvédi vizsgát és került Székesfehérvárra, ahol azonnal tevékenyen beállt a polgári közéletbe. 1845-ben szerepet vállalt a Székesfehérvári Takarékpénztár alapításában, 1846-ban az Első Magyarországi Költsönös Életbiztosító Intézet megalapítása után annak titkári feladatait látta el. 1848-ban aktívan bekapcsolódott Fejér vármegye politikai közéletébe is. Előbb megyei választmányi tag, táblabíró lett, majd másodalispáni kinevezést kapott. Az 1848-as forradalom és szabadságharc idején Fejér megyében vezető szerepet vállalt, ezért a 1851-től 1855-ig börtönbe zárták. 1857-ig kijelölt lakhelye Pest volt. 1860-ban Székesfehérváron másodalispán lett. Ismét aktívan részt vett a politikai életben, Deák véleményét osztva kiegyezés párti politikai nézetei voltak. 1871-ben a Járásbíróság elnőke lett. 1876-ban nyugdíjba vonult, majd 1891-ben Sárbogárdra költözött a családjához. Itt hunyt el 1899-ben.
Írói és újságírói pályafutása az 1848-as forradalom és szabadságharc idején indult be, mikor számos felvilágosító röpiratot írt a társadalmi osztályoknak valamit Kossuth lapjának egyik szerkesztője lett. Kimagasló irodalmi jelentőségű művei az 1850-es években születtek. Ő volt, aki megteremtette a népies próza műfaját. Aktív lapszerkesztői tevékenységet folytatott. Egész munkássága és politikai pályafutása Fejér megyéhez és Székesfehérvárhoz kapcsolódik. Munkái nagy része a székesfehérvári Számmer nyomdában készült.
1848 március 14-én érkezett Pestre hivatalos ügyintézés céljából. A forradalom kitörése ott érte. Minden jelentős mozzanatnál jelen volt. Sietett vissza Fehérvárra, hogy hírt hozzon a a fővárosi eseményekről. Bár a hír megelőzte mégis, mint hiteles szemtanú az ö beszámolója alapján ismerte meg a Fekete Sas kávéház haladó szellemű polgári közönsége a történteket. Ezen felbuzdulva a magával hozott 12 pontot és a Nemzeti Dalt a közeli Számmer nyomdában sokszorosították. Majd felvonultak vele a Városháza elé, itt felolvasták a követeléseket és elszavalták Petőfi költeményét. Másnapra népgyűlést hirdettek. Itt többek között közfelkiáltással a nemzetőrség megszervezéséről határoztak.
A későbbiekben számos különböző társadalmi rétegeket érintő felvilágosító és gúnyos röpirata és felhívása jelent meg a sajtóban. Többek között a gúnyos hangvételű osztrák császári udvart kritizáló műve, amely összefoglalója is egyben a kor szemléletének is.
Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc alatti tevékenységeire az Élményeim 1848-1861 c. munkájában emlékezik vissza.
összeállította: Szent István Király Múzeum,
Újkortörténeti Gyűjtemény.