HAGYMÁK

A hagymák (Allium) az amarilliszfélék családjába, azon belül a hagymaformájúak (Allieoidae) alcsaládjába tartozó növénynemzetség. 1250 fajával a növényvilág egyik legnépesebb neme. Lágyszárú, évelő növények, amelyek sajátos ízt, illatot adó vegyületeket termelnek. Számos fajukat termesztik világszerte. Jellemző rájuk a csípős íz, amely az allilszulfid-vegyületektől származik, ettől hagymaillatúak.

Az Allium nemzetségbe tartozik többek között a vöröshagyma (A. cepa), a fokhagyma (A. sativum), a medvehagyma (A. ursinum), a póréhagyma (A. porrum), és a metélőhagyma (A. schoenoprasum). A Szent István Király Múzeum könyvtári gyűjteményének egyik legrégebbi kiadványában, Adam Lonitzer 1574 körül kiadott füveskönyvében is megtalálhatók ezek a hagymafajok. A könyv színezett fametszetekkel szemlélteti a tárgyalt növényeket, számos tanácsot adva használatukhoz, és termesztésükhöz.

Múzeumunk HERBARIUS programjainak gyógynövény szakértője, Lencsés Rita segítségével fogunk most megismerkedni a különféle hagymák élettani hatásaival.

Az ember a legkorábbi időktől fogva ismerte és fogyasztotta a hagymaféléket. Ókori feljegyzésekben és a Bibliában is találunk utalásokat ezek termesztéséről, fogyasztásáról és gyógyító hatásairól. Az említett fajok mindegyikéről elmondhatjuk, hogy már az ókori Keleten használták alapélelmiszerként, ízesítőként, sőt a bennük rejtőző gyógyhatás miatt betegségek elleni védőszerként is. Tapasztalati úton ismerték meg az emberi szervezetre gyakorolt jótékony hatásaikat, és szívesen termesztették őket fűszer és gyógynövényként is. Az ókortól fogva szinte minden füves könyvben előkelő helyet kaptak, hosszan sorolva mi mindenre használhatók.
A hagymák illóolajokat, kénvegyületeket, szerves savakat, fehérjét, vitaminokat (A, B, C, E), flavonoidokat, cukrot, fontos ásványi anyagokat (kalcium, vas, mangán, magnézium, foszfor) tartalmaznak. A fokhagyma, és a medvehagyma ezek mellett két különleges antimikrobiális hatóanyagot, alliint, és allicint is nagy mennyiségben tartalmaz. Valamennyi itt tárgyalt hagyma immunerősítő, (természetes antioxidánsok), vitaminpótló, roboráló (erősítő) hatású. Kiváló gyulladáscsökkentők, baktérium- és vírusölők, vértisztítók, salaktalanítók, vízhajtók, vérnyomás csökkentők. Ezen kívül emésztésserkentő, bélféregűző, koleszterincsökkentő hatásuk is van, és a vércukor szintre is kedvezően hatnak. Javítják a szívműködést, tágítják az ereket, serkentik az emésztőnedvek, például az epe termelését. Tisztító hatást fejtenek ki a bélrendszerre, a vesékre, és a húgyhólyagra. Nem mellékes, hogy a meghűlés tüneteit is enyhítik. Köhögésre érdemes kipróbálni a vöröshagyma teát, szirupot. Vérszegénységre, és idegi problémákra is alkalmazhatóak. Több új kutatás mutat arra, hogy a hagymák rendszeres fogyasztása megakadályozhatja a rosszindulatú daganatok kialakulását, így jó, ha helyet kapnak mindennapi étrendünkben. Legjobb, ha nyersen juttatjuk a szervezetünkbe, mert a főzés során vitamin és illóolaj tartalmuk csökken. Vigyázzunk viszont, mert csak magában fogyasztva, egyeseknél gyomorirritációt okozhat. Mérsékelten ajánlott fogyasztásuk, ha valaki véralvadásgátló és vérnyomáscsökkentő gyógyszereket szed.

A vöröshagyma föld alatti szárát, azaz hagymáját főzésre használjuk, újhagymaként pedig zsenge zöld leveleit nyersen fogyasztjuk. Aprításakor gyakran könnyezünk, amit a felszabaduló illóolajok okoznak. Egészségmegőrzés céljából, külső barna héját teának, vagy szirupnak készíthetjük köhögés csillapítására. A vöröshagyma festőnövényként is megállja a helyét. Barna héját textilfestésre is használják, szép sárgás, barnás színt ad.

A fokhagymát fogyaszthatjuk nyersen, vagy ételekbe főzve. Intenzív illata sokak számára kellemetlennek tűnhet, ezért inkább célszerű vacsorára beiktatni. Fogyasztásával szervezetünk felkészült lehet számos vírussal, fertőzéssel szemben, és a magas vérnyomást is igen hatékonyan csökkenthetjük.

A metélőhagyma, vagy németesen snidling, friss zöld hajtásait érdemes frissen megenni, sőt, lilás színű virágai is ehetők. Íze leginkább nyersen fogyasztva érvényesül. Cserépben is nevelhetjük, csinos lila virágai szépen díszítik kertünket, vagy konyhánkat.

A medvehagyma nevét onnan kapta, hogy a medvék is szívesen eszegetik. Főleg a virágzás előtti zsenge leveleit szoktuk felhasználni, de sokan a hagymáját fokhagymaként fogyasztják. Lehet tésztákba sütni, vagy pesztóként elkészítve tartósítani. Konyha- és gyógynövénykultúránkba csak a huszadik század második felében vonult be, ilyen irányú felhasználása korábban nem volt ismert.

Fontos, hogy ne tévesszük össze a hozzá nagyon hasonló levelű tavaszi növényekkel, mint a gyöngyvirág, a salamonpecsét, vagy esetleg az őszi kikerics. A medvehagyma megdörzsölve igen intenzív fokhagyma illatot áraszt, így könnyen megkülönböztethetjük a mérgező fajoktól.

Tavasszal a friss medvehagyma és metélőhagyma segít megtisztítani szervezetünket a télen felhalmozott salakanyagoktól.

A népi gyógyászatban nemcsak belsőleg, hanem különböző bőr és ízületi problémák, fájdalmak kezelésére külsőleg is alkalmazták a hagymákat. Pl.: szemölcs, gombás fertőzés, hajhullás, rovarcsípés stb. Köztudott, hogy a járványok ellen sokáig vöröshagyma és fokhagyma fogyasztásával védekeztek.

Illusztráció Adam Lonitzer: NATURALIS HISTORIAE OPUS NOVUM című füveskönyvéből.


                        Szerkesztette: Krizsány Anna és Lencsés Rita