Farsang utolsó napján, húshagyókedden  tartják a Székesfehérvárhoz közeli Mohán a máig élő télűző, farsangtemető maszkos alakoskodó szokást, a tikverőzést. Ezt a ma is élő népszokást Pesovár Ferenc néprajzkutató fedezte fel, és neki köszönhetően máig fennmaradt, sőt a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékére is felkerült 2011-ben.

A szokás lényege, hogy különböző jelmezekbe, maszkok mögé bújt 14-18 éves legények csoportja házról házra jár, a tyúkólban megpiszkálják, megütögetik, bekormozzák a tyúkokat (innen a szokás elnevezése: tikverő, tyúkverő), hogy jól tojjanak, termékenyek legyenek. A háziak és a járókelők, a vendégek – különösen a nők – , arcát bekenik korommal. Ez a bohócok feladata, akik a legtöbben (8-12 legény) vannak, kezükben botot visznek, ezzel zörgetik a kerítéseket, bosszantják a kutyákat. Kalapfilcből készült álarcot viselnek kenderkóc szakállal és bajusszal. Ruhájukon színes, hosszú, vékony rongycsíkok lobognak, a zsebükben lévő korommal kenik ki az útjukba kerülő nézőket.

A tikverőző csoport másik jellegzetes alakja a szalmatörök kezében láncos bottal, fokhagymafűzérrel. Neki van a legnehezebb dolga a nap folyamán, hiszen súlyos szalmamennyiséggel tömik ki a jelmezét. Kéményseprőnek öltözött alak is mindig van a csoportban. A tikverőzőkhöz tartozik még két lánynak öltöztetett legény is, akik ugyancsak álarcot viselnek, kezükben kosarat visznek, amibe a házaknál kapott tojásokat gyűjtik. A tojásokból az esti bálra egy óriási adag rántottát készítenek

További részletek:  szikmblog.wordpress.com