Nagy nyüzsgés volt 1944. október 13-án a 15. légihadsereg dél-olaszországi repülőterein. Az előző napokban tapasztalt rossz időjárási viszonyok megjavultak. A 456-os bombázócsoport feljegyzései szerint kettős küldetésre indultak az előző napi parancs értelmében.

 

A két célterület: Bécs-Florisdorf üzemei, valamint a magyarországi, dunántúli célpontok közül Bánhida/Kelet és Székesfehérvár rendező vasúti pályaudvarok. Itt, „a jelentések szerint a magyarországi közlekedés elakadt a menekültekkel. A bombázásból származó károk miatt most nagyon zavaros állapotban van. A Bánhida/Kelet és Székesfehérvár pályarendező állomások bár nem nagyok, de jelentős forgalomkoncentrációt képviselnek.”

A támaszpontokról felszállva a kötelékek átkelve az Adrián és a Balkán északi részén Csurgó térségében érték el a mai Magyarország területét. A köteléket kísérő vadászok felvették a harcot a kevés számú, de hősiesen harcoló magyar repülőszázadokkal. A túlerőben lévő vadászok lefogták a repülőtereket, és hatékony volt a bombázókötelékek alakzattartása is, bár kisebb veszteséget szenvedtek. A székesfehérvári pályarendező vasútállomást a 304-es bombázócsoport minden csoportja támadta. Celldömölk térségében váltak le a főkötelékről és Bakonycsernye térségében gyülekeztek a 454., 455., 456., 459-es bombázócsoportjai vadászkíséret nélkül. Céljuk: „Minden B-24-es az egységtől elpusztítani a gördülőrakományt a székesfehérvári rendezőpályaudvaron.”

 A bombázásban végül 73 Consolidated B-24-es típusú repülőgép vett részt 144 tonna bombateherrel, amiből 83 tonna 500 fontos [szerk.: 226 kg] RDX romboló és 61 tonna 500 fontos M-17-es gyújtóbomba. A szőnyegbombázást a 455-ös repülőcsoport kezdte el nem sokkal fél tizenkettő előtt rombolóbombákkal, őt követte még két nagyobb hullámba „ún. combat boxokba” a 456-os rombolóbombákkal felszerelve és a 454-es és a 459-es gyújtóbombákkal. A célpont egyértelműen a vasútállomás volt. A beérkező személyvonatok utasait és a pályamunkásokat érte a legnagyobb pusztulás, amelyről így emlékszik vissza Kertész József MÁV főfelügyelő:

„Október 13.-án a déli bombázásnál sok vasutas halt meg és rengeteg utas. Ahol ma a szovjet hősi temető van, ez a Lövölde tér, akkor végig futóárokkal volt tele. A légiriadókor 2-3 vonat érkezett be az állomásra. A rengeteg népet irányították a futóárkokba a karszalagos légosok. A futóárkokra több mint 100 bomba esett. Szörnyű látvány volt ez a terület a támadás után. Széttépett emberek, testrészek; a futóárkokba menekült emberek századából sokat mondok, ha 10 megmenekült. Az októberi bombázáskor is a Balaton irányából érkeztek a város fölé a gépek. Az állomásra hosszirányban rárepülve szórták a bombáikat. Megítélésem szerint a támadások célja kifejezetten a csomópont volt, s nem a város. Székesfehérvárnak körfűtőháza volt. Annak délnyugati szárnyát szabta le a bombázás.”. A fűtőházi veszteség 60 mozdony, 5 nagyobb szerszámgép. A vasúti pályák szinte teljesen szétrombolódtak. A személypályaudvar peronjait befedő épülete teljesen megsemmisült. A személypályaudvar alujárói és fogadócsarnoka is óriási károkat szenvedett.

Csehi Emil vasutas így emlékszik az eseményről.: „A második bombázást nem Székesfehérváron értem meg, mert reggel egy vonattal Budapestre utaztunk. Hazaérve csetlettünk botlottunk a hullák között. A fehérvári állomásra dobott bombák zöme a javítóműhelyt érte. Bombatalálatok érték az állomás keleti oldalát is, Ott, ahol három felé ágazik szét a vágányhálózat: Szabolcs, Budapest és Bicske irányába. Ugyanakkor esett a téglagyárra is…”

Lajtai János így ír a pusztításról: „Akkori zeneoktatóm, egy Erdélyi nevű, leltári hivatalnok a Fűtőház utcában az úttesten feküdt halva, de sérülések nem látszódtak rajta. De a téglagyári kubik-gödrök oldalába vájt odúkban is többen meghaltak, mint Pártos Ferenc fiatal mozdony-lakatos, Arányi János és Fekete István tanonc társaim, valamint számomra ismeretlenek sokan.

Hogy milyen pusztításra volt képes egy jól beállított robbanóbomba, azt Bányóczky István visszaemlékezéséből érezhetjük át: „A bombázáskor igen nagyok voltak a veszteségek. Jött a szomszéd Boros Jani bácsi – akkor láttam életembe először zokogó öregembert – és mondta, fiát, aki tanuló volt a vasútállomáson, halálos bombatalálat érte. Vesztükre alagútba menekültek. Az amerikaiak légiaknákat dobáltak le, amely a földtől néhány tíz méterre robbant, s iszonyatos vákuumot csinált, ami valósággal felszippantotta az embereket, s cafatokban dobta őket a fákra. Már régen lefújták a légiriadót, amikor még napokig ropogtak az időzített szerkezetek. Hallottam láncos bombák csörgését is, ahogyan zuhantak lefelé, s a földön sorozatban robbantak semmivel össze nem hasonlítható dörrenéssel.”

A támadást gyér légvédelmi tűz zavarta meg: a Vadásztölténygyár (ma Videoton) mögött a magyar légvédelem által elhelyezett 8 cm-es Bofors gépágyú a helyzethez képest helyt állt és a jelentések szerint lelőtt egy B-24-es bombázót a 454-es bombázócsoport 737-es századából. A vasúton „a szénfeladó területén – a fűtőháztól nyugatra – az épületek fölé magasodó acélállványt, amelyre a 103. honi légvédelmi tüzérosztály egy darab 40 mm-es Bofors típusú légvédelmi ágyúja lett elhelyezve, hasonlóan a budapesti Lánc-híd egyik pillérén, az esztergomi Valéria-híd vasszerkezetének legmagasabb pontján elhelyezettekhez. Valószínű, hogy a bombázás idejében a légvédelmi gépágyú már nem volt az állvány tetején.” (Lajtai János: Csata a város felett).

Az előző szőnyegbombázás alatt is nagy károkat szenvedő Búrtelepen, valamint a Vasútvidéken ismét nagy pusztítást végzett a bombázás. Tovább rombolva a középületeket és az utcákat. A Bécs-Florisdorf célterületről visszatartó 304-es bombázószárnyhoz tartozó egységek, délután jelentek meg a város felett, ledobva maradék bombaterheiket, további károkat okozva a város területén.

A város fölött elhúzó kötelékek elszórva dobtak le bombákat, vélhetően a zavaró légvédelmi tűznek köszönhetően. Ekkor sérült meg súlyosan a neológ zsinagóga, a Püspöki palota és a Deák Áruház is.

A Városi Múzeumnak szerencséje volt, a becsapódó bombák a környező épületekben tettek súlyos károkat. Ekkor égett le az Országzászló téren a maradék két lakóház (ma a virágóra helye és a mögötte lévő park), a Bástya utca sarkán lévő telken a lakóház, ami sokáig parkoló volt, ma bank épület van a helyén. A Bástya utcában a Múzeum mögötti épület, ami ma a Múzeum szoborparkja.

Este, kicsivel nyolc óra után a brit királyi légierő (RAF) 205. bombázószárnyának egységei jelentek meg a város felett és dobták le bombáikat a vasútállomásra és környékére.

„Egy légitámadást este Székesfehérváron éltem át. A Baross utcában laktunk. Ez azon a részen van, ami a szőnyegbombázást kapta. A mi részünk nem kapott bombát, de tőlünk 60-80-100 méterre már hullott bomba és úgy éreztük, hogy hintázik velünk a bunker. A gépek rendkívül sok gyújtóhasábot dobtak le. Ezek hatszögletű rudak voltak termittel megtöltve. Az állomást érte súlyos találat. Az állomás forgalmi része szenvedett a legtöbbet. Az állomás aluljáróiba is estek bombák, úgy, hogy az odamenekült utasok tömegét ölték meg. Szorosan egymás mellett feküdtek az áldozatok. A műhelyt is sok találat érte, gyújtóhasábok is estek a területére.” (Mészáros Gyula MÁV műszaki főfelügyelő visszaemlékezése a bombázásra és az újjáépítésre).

„Az amerikaiak [szerk. RAF] a légitámadást este 21 óra után megismételték… számos emberáldozata is volt az esti támadásnak. A délelőtti bombázáskor sok munkaszolgálatos is meghalt, akik a pályaudvarnak Pálya utca (ma Mártírok útja) felőli részén tartózkodtak. A koporsókba rakott hullákat bombatalálat érte, maradványaik szerte-széjjel hevertek a bombaszagatta úton.” (Lajtai János)

Ezután Székesfehérvárt már nem érte ilyen súlyos szőnyegbombázás. A csata a város felett tovább folytatódott a börgöndi repülőtér, valamint a gyorsan visszaállított vasúti forgalom miatt. Kisebb kötelékek, egyes gépek, főleg szovjet felségjelzésűek számos alkalommal dobtak le néhány bombát a vasútra és környékére. Decemberben elkezdődtek a szárazföldi hadműveletek a városban és környékén, amely több mint száz nap pusztulást hozott a sokat szenvedett városra.

 

Könyvészet:
A Vasútállomás és környékének elpusztítása a II. világháborúban, in Farkas Gábor – Szalai Károly: A Vasútvidék története Székesfehérvár, 2006.
Csurgai Horváth József: Háborús évek Székesfehérváron, 167-238, 187. in Csurgai Horváth József – Tihanyi Tamás – Veress D. Csaba: Harcok és bűnök, Fejér Megyei Önkormányzat, Székesfehérvár, 2002.
Demeter Zsófia: megpróbáltatások után: Városfejlődés, Székesfehérvár Anno … 4. Székesfehérvár 2020, 240-241.
Lajtai János: Csata a város felett Székesfehérváron és Fejér-megyében 1944-1945. 1996 (kézirat).

 

Szerző: Romat Sándor
Újkortörténeti Gyűjtemény
Szent István Király Múzeum