A népi építészeti emlékekben gazdag Sukoró hajdan zsellérek által lakott részén, a református templomtól a Meleg-hegy felé vezető Szilvás-soron találjuk a Néprajzi Házat. 1967. október 30-án itt nyílt meg a megye első szabadtéri néprajzi múzeuma, amelyet Pesovár Ferenc (1930-1983) néprajzos muzeológus rendezett. Az épület sárfalú, nádfedeles, tipikus zsellérház, egykori tulajdonosai legfeljebb egy hold szántófölddel és kis darab szőlővel rendelkeztek, napszámos munkából éltek, nyaranta a Mezőföld pusztáin arattak, csépeltek.

A három lakóhelyiségből álló ház az első szobai gerendába vésett évszám szerint 1863-ban épült. A bejárat előtti keskeny gádor a szabadkéményes konyhába vezet, amelyből balra az első, jobbra a hátsó szoba nyílik. A konyhában található nyitott kéményhez csatlakozik az épület valamennyi tüzelőberendezése. Alatta láthatjuk a rézüstben való főzésre szolgáló katlant , valamint a hátsó szoba kemencéjének tüzelőnyílását. A konyha hátsó részében a sütés-főzés eszközeit, az első részben lévő pitvarban a csákvári fazekas központban készült cserépedényeket helyeztünk el.

Az első szoba dísze a „Szabó Erzsébet ANNO 1860” feliratú festett ruhásszekrény tetején poharakkal. Sarokpad, vetett ágyak, bölcső, kukoricacsuhéval befont székek és kelengyeláda képezik a szoba bútorzatát.

A hátsó szoba bal sarkában a konyhából fűthető, hasáb alakú, vályogból rakott kemence és a főzésre szolgáló takaréktűzhely épült. A helyiség egyszerű berendezése azt a korszakot tükrözi, amelyben a ház utolsó tulajdonosa, egy szegény falusi özvegyasszony az 1960-as, 70-es években élt.

dr. Varró Ágnes

néprajzos muzeológus