A IV. Székesfehérvári Művésztelep

A IV. Székesfehérvári Művésztelep

A 2013-ban megrendezett első, majd a 2014-ben és 2015-ben megrendezett 2. és 3. Székesfehérvári Művésztelepek után 2020. augusztus 8-a és 18-a között rendezzük meg a IV. Székesfehérvári Művésztelepet. Az esemény fő támogatója Székesfehérvár Megyei jogú Város Önkormányzata.

A művésztelep szervezői a Szent István Király Múzeum és A Szabadművelődés Háza.

Főszervező: Szűcs Erzsébet művészettörténész

A művésztelep megrendezésének helyszíne: A Szabadművelődés Háza (8000 Székesfehérvár Fürdő sor 3.)
Résztvevő alkotók (valamennyien a Székesfehérvári Művészek Társasága tagjai)
Büki Zsuzsanna festő- és grafikusművész
Deák Balázs fotós, filmes
Mosberger Róbert képzőművész, fotográfus
Revák Katalin kerámiatervező művész
Szegedi Csaba festőművész
Végvári Beatrix grafikusművész

A IV. Székesfehérvári Művésztelep tevékenysége egy sokszorosító grafikai (szitanyomat/szerigráfia) és egy fotográfiai eljárásra (cianotípia) épül. A tervezett, elgondolt művek ezeknek az eljárásoknak
Mind a hat alkotó rendszeresen vesz részt helyi és országos csoportos tárlatokon és legtöbben már önálló kiállítással is jelentkeztek a Székesfehérvári Művészek Társasága Galériájában.
Alkotásaik formanyelve, önálló stílusjegyeik ismertek a székesfehérvári közönség számára.
A művésztelep jó lehetőséget biztosít számukra az együttes gondolkozásra és egy csak felszerelt műhelyben, szakember segítségével megvalósítható alkotófolyamatra is.

A művészek az alábbi tervekkel, szándékokkal látnak munkának a következő napokban:

Büki Zsuzsanna: „A tervezett szitanyomat sorozatom munkacíme: Zárt és nyitott
Művészetem központi eleme, főszereplője az ember által létrehozott mesterséges közeg, tárgyi világ. Ezeken az idő lenyomata izgalmas számomra, egy-egy városrész, épülettípus látható-tapintható története érint meg, főként az ember által magára hagyott, nem gondozott, ottfelejtett, pusztuló, maradék formák: a fragmentumok. Mindaz, amit az ember szándékosan vagy tudattalanul, de sorsára hagy. Mindig az ember cselekedete, tette, bolygójához való viszonya élesen van jelen a töredékein, ezért is maga az ember elvétve, ritkán tűnik fel kompozícióimon.
Roncsolt oromzatok, ódon falak, karakteres ablakok és patinás kapuk, és végül is döntően a KAPUZÁRAK jelentenék azt a motívumanyagot, amelyből kiindulva szeretném létrehozni grafikáimat. A motívumanyag már birtokomban van, hiszen utazásaim során számtalan település, város, közöttük Székesfehérvár városképi részleteit gyűjtöttem, fotóztam. „

Deák Balázs: ”két sorozatot szeretnék készíteni, mindkét technikát a cianotípiát és szerigráfiát is - használva, akár egy alkotáson belül is. Alkotásaim témája a művésztelep helyszíne lesz, ezért elsősorban az ott készített fotóim lesznek az alkotás alapanyagai. A tópart, a tetőterasz hangulata inspiráló környezet az alkotáshoz. Az alkotótársak személye pedig számomra garancia a jó hangulatú közös munkához.”

Revák Katalin: „Mikro világok címet adtam tervezett munkáimnak. Apró történeteket, elképzelt világokat szeretnék megjeleníteni, ahol a személyközi kapcsolatok kerülnek előtérbe. A kapcsolatok szereplői többnyire állatok, illetve az emberi és állati alakok keverékei, mivel állatalakokkal könnyebben érzékeltethetők a belső jellemvonások. A képen megjelenő egyes alakok vagy alakzatok, a szerigráfia (szitanyomás) segítségével sokszorosíthatókká, sorolhatókká válnak. A sorolás, mint eszköz lesz segítségemre, hogy az egyes motívumokból történeteket alakítsak ki. A távolság, az elforgatás, az ismétlés, az eltolás, a lebegtetés, mind-mind eszköz egy-egy történet megalkotásához. A színek kifejező erejével tovább gazdagítható az eszköztár. Az alkotás során szeretem, ha munkáim nem egyértelmű információkat adnak át, hanem megdolgoztatják a külső befogadót és érzelmeket váltanak ki.”

Szegedi Csaba: „Létezésünk részvétel csodálatos világunk áramló eseményeiben. Létidőnk párhuzamos valóságok szimultán történéseinek egymást fedő síkjai közt rétegződik. Emlékek és álmok közt lebegő jelen-létünk rákapcsolódás a jelenségek folyamára, feloldódás a pillanatban, a szépség megragadása, az elemelkedés esélye. Az áramlatban életünk eseményrétegei a felismerésért tülekednek. A szelekció a mi dolgunk. A kép metszet e folyamból, az áramlat egy szelete. Az örökké váló transzcendens pillanat.
Az elmúlt évek során készült „Flow” sorozatom számos darabja egy indiai művésztelep és a római ösztöndíjam élményeinek köszönhető, másokat itthoni, velencei tájélmények, meteorológiai jelenségek inspirálták. A Pelikán Galériában rendezett önálló kiállításomon láthatott belőlük egy válogatást a székesfehérvári közönség.
Ezek a munkáim, mint már egy ideje a legtöbb, azzal a layer on layer pentimenti technikával készültek, melyet a színek keverésére, réteges áttetszőségű átfedésére fejlesztettem ki. Egy ideje foglalkoztat, hogy vajon hogyan lehetne ezt a technikát grafikai eljárásokban alkalmazni.
Az idei Székesfehérvári Művésztelep számomra remek lehetőséget kínál ennek kipróbálására, ahol szakértő kollégánk, Mosberger Róbert szakmai támogatásával és a Székesfehérvári Művészek Társasága tagjainak inspiráló társaságában dolgozhatunk tíz napig.
Terveim szerint szitanyomással (szerigráfia) kísérleteznék, mely a síknyomású eljárások közé tartozik, így a festéshez talán a legközelebb álló grafikai technika. A Flow sorozatból választott kompozíciókból kiindulva szeretnék kísérletezni a színes felületek egymásra nyomásával, a színeknek ilyetén transzparens áthatásaival erőteljes színhangzatú, és a lehetőségekhez mérten nagyobb méretű lapokat szeretnék készíteni. A szitanyomás alkalmas derűs, dekoratív színes foltokkal operáló képek létrehozására. Kíváncsi vagyok, hogy tudok új kompozíciókat kialakítani egy-egy akrilképem szerkezetének újragondolásával, a sokszorosító grafikai műfaj elvárta egyszerűsítéssel, tömörítéssel. Kíváncsi vagyok, hogy működik majd az egymásra nyomott formák flekkjeinek optikai színkeveredése. Kíváncsi vagyok, hogy tudom a többszínű dúcokhoz (szitákhoz) a megfelelő formákat digitális technikával megalkotni, és ezek miként jelennek majd meg a nyomatokon.

Végvári Beatrix: „Intuitív módon változó „témák és a variációk" jellemzik a rétegzett, struktúrát grafikai rácsokra épülő digitális grafikáim és printjeim. A fizikai környezet közvetlen megjelenítésén kívül gondolatok észlelések, tárgyiasítások, nyomok, és utalások pontos válasz nélküli felvetések véletlenszerűségén alapuló kiemelések vizuális narratívává történő kialakításával. A művésztelep alkalmával célom hogy a rétegezettségre építve, kísérletezzen a nyomtatási technikák különféle kombinációival, a meglévő grafikai felületek „hasznosításával”,  és új nyomóelemek felhasználásával. A tervezett sorozatban a felületre összpontosító kompozíciókban az anyagtársítás dinamikus viszonyára építek, a cianotípia és szitanyomás kombinálásával. A képi grafikus elemek a kompozíció belső és a külső terére osztottan jelennek meg A fő tematikai elemek tárgy-memoárként azonosíthatók. A vizuális emlékek, a mikrokörnyezet egy-egy története, a mindennapi életünket alkotó cselekedetek a tárgyak állapotok kapcsolatai megjelenítése a célom.

Mosberger Róbert képzőművész, fotográfus egyben a művésztelep technikai mestere.
Az ő több évtizedes gyakorlatára tudására alapozva készülnek majd a művek, segítő közreműködése teheti lehetővé az alkotások megszületését.

Terveink szerint augusztus 17-én 15 órától 18 óráig kerül sor a művésztelep Nyílt napjára, amikor az érdeklődő látogatók is betekintést nyerhetnek az ott folyó munkába, akár ki is próbálhatják a művészek által használt technikákat.