A Szent István Király Múzeum Újkortörténeti Gyűjteménye Székesfehérvár és Fejér vármegye 18–20. századi történetének emlékeit őrzi. A tárgyi anyag (használati eszközök, fegyverek, ipari emlékek, ruhák, zászlók, érmek, stb.) mellett nagy számban őrzünk a város és a vármegye történetében jelentős szereppel bíró személyekről, szervezetekről, történelmi eseményekről szóló iratanyagokat. Családi és iparos hagyatékok is fellelhetőek a gyűjteményben több korszakból, csakúgy, mint a politikai élet relikviái. Fotógyűjteményünk a vármegye utolsó másfélszáz évéről nyújt képet.
A régiségtár, azaz gyűjteményünk előzményének története a Fejérmegyei és Székesfejérvár városi Történelmi és Régészeti Egylet szervezésének az időszakára nyúlik vissza, mivel a felhívásoknak köszönhetően az őrzött műtárgyak száma már az első, 1873. október 27-én tartott közgyűlés előtt is gyarapodni kezdett. Az egylet megalakulása után értékei a vármegyei levéltárban (a megyeháza földszintjén) kerültek elhelyezésre, ahol a megyei levéltárnok, és egyben az egylet titkára és régiségtár-őre, Fekete János dolgozott. A gyűjtemény főként érmekből, mellette „különféle tárgy”-akból állt. Fekete halálakor előbbiből 3138, utóbbiból 145 darabot számláltak össze. Feketét Hattyuffy Dezső követte őrként 1877-ben, és a műtárgyak a főispán, egyben az egylet elnöke, Szőgyény-Marich László jóvoltából az egyik főispáni szobában lettek elhelyezve. 1879-ben már két szobában várták látogatóikat a tárgyak, majd a főispán 1883-as lemondását követően 1884-ben a papnevelde két emeleti szobájába lettek átszállítva. Az érmek száma 1885-ben megközelítette a tízezer darabot, az egyéb műtárgyakból pedig – a könyvekkel együtt – több mint kétezret írtak össze. A korszak kiállításain a közönség elé kerültek az egylet értékei, de a színvonalas tárlatok érdekében többször kiegészítették azokat a vármegyei birtokosok és székesfehérvári polgárok által kölcsönzött műkincsekkel.
A 20. század első évtizedére kifulladt egylet helyébe lépő Fejérvármegyei és Székesfehérvári Múzeumegyesület Marosi Arnold ciszterci tanár vezetésével 1910-ben alakult meg, és a lelkes tudós még ebben az évben elkezdte a gyűjtemény leltározását, de a különböző tudományterületek műtárgyainak elkülönítése nélkül.
Az első leltárkönyvek és a jelenlegi állapot összevetése nyomán kiderül, az Újkortörténeti Gyűjteménybe nem került be az összes olyan műtárgy, amelynek a régi iratok szerint ott volna a helye. Ezen veszteségeket feltehetően nagyrészt a II. világháború rovására írhatjuk.
A világégést követően évekig még mindig együtt kezelték a régészeti és történeti anyagot, sőt az István Király Múzeum új állandó kiállítása is egymás mellett tárta a közönség elé régészeti és történeti emlékeit.
A Hely- és Várostörténeti Gyűjtemény első önálló leltárkönyvét 1966-ban nyitotta meg Fitz Jenő igazgató.
Anyagunk legrégebbi darabjainak keletkezési ideje természetesen több évtizeddel, esetenként több évszázaddal megelőzi a kollekció létrejöttét. Csaknem ezer darabot számláló éremgyűjteményünkben 18–20. századi érmek, kitüntetések, sapkajelvények, kitűzők és emlékplakettek sorakoznak, amelyek között a legigényesebb kutató is talál hazai és külföldi ritkaságokat, különlegességeket.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc irataiból és nyomtatványaiból szintén szép számú papíranyaggal rendelkezünk.
Fegyvergyűjteményünkben ugyancsak több évszázad emlékei maradtak ránk, igaz, a 18–20. századi puskák, pisztolyok, szablyák, tőrök, szuronyok és társaik ennek ellenére sem elegendőek a fegyvertörténet részletes bemutatására. A vadászfegyverek nívós darabjait és néhány 18. századi lőfegyvert érdemes kiemelni közülük.
Múzeumunkban találhatók több székesfehérvári egyesület és intézmény történetének értékes forrásai, köztük például a színház és a zenebarátok egyesületének vaskos, több évtizedet átölelő anyagai. Zászlóink, politikai és színházi plakátjaink, ruháink, vármegyei és városi épületek nálunk őrzött tervei és felmérései, helyi iparosok hagyatékai, illetve képeslapgyűjteményünk darabjai is gyakran kerülnek a kutatók górcsöve alá.
Végül, de nem utolsósorban a vármegyében minden bizonnyal egyedülálló fotógyűjteményünk érdemel említést. Az 1860-as évektől a 20. század második feléig terjedő időszakból a város és a vármegye épületei, terei, tájai, eseményei, ismert és kevésbé ismert személyei, illetve az általuk bejárt helyszínek elevenednek meg több ezer fényképünkön. Kvalitásuk és információ-értékük révén kiemelkednek az első állandó műteremmel rendelkező Pribék Antal, a kiváló mester Tóth Károly, és városunk egykori főmérnöke, Molnár Tibor felvételei.
