A népvándorlás kora Pannóniában a hunok Kelet-Európába való benyomulásától a honfoglalásig tartott. A 430-as évektől mai Fejér vármegye területe hun uralom alá tartozott, mely Attila halálát követően az 5. század második felére germán eredetű népek uralma alá került. A hun mozgalomhoz köthető kisszámú leletanyag mellett a germán eredetű anyagi kultúra elemei már nagyobb számban kerültek elő Iszkaszentgyörgyön, Dunapentelén, Soponyán és Tác/Gorsiumban, ahol a keleti germánok nemes asszonyai temetkezéseiből főként viseleti elemek (nemesfém fibula, üveggyöngyök, üveg- és kőberakásos fülbevalók), illetve használati tárgyak (kétoldalas csontfésű, tükör) kerültek elő.
A 6. század első harmadában a Dunántúlon megjelenő langobardok népe az Elba mellől érkezett. Temetőikből (Rácalmás, Kápolnásnyék) jellegzetes bepecsételt edényeket, kétélű kardokat, vasdudorral erősített ovális pajzsokat, berakással ékesített S-alakú, madárfejet ábrázoló fibulákat, hosszú csontfésűket ismerünk. A langobardok népe a keleti lovasnomád avarok érkezése miatt Észak-Itáliába, a róluk elnevezett mai Lombardiába költözött 568-ban.
568-ban a közép- és belső-ázsiai eredetű lovasnomád avarok telepedtek le a Kárpát-medencében, ahol egy egységes államot alkottak a kagán uralma alatt. A keleti és nyugati kultúra Fejér vármegye területén is sok lelőhelyen találkozott (Csákberény, Mezőfalva). A hadi zsákmányokból, az adóztatásból ered a kora avar kor nemesfém gazdagsága. Az avarkor középső szakaszában feltehetően újabb keleti eredetű népek érkeztek vidékünkre. A középső avar kor egységes kultúráját megyeszerte megtaláljuk. Egyik vezéri központjuk Igaron volt. A A 9. század közepéig a késő avar kori kultúra továbbélésével számolhatunk.
A honfoglalás idején a fejedelmi temetkezések a Felső-Tisza vidékén koncentrálódtak. Vármegyénkben a 10. század első felében a módos középréteg 1-8 síros temetők (verebi harcossír, Nagylók, Mór, Szabadegyháza, Szabadbattyán), illetve a köznép nagyobb sírszámú temetői (Sárbogárd-Tringertanya) jelennek meg.