Szűz Mária tiszteletére a XII. Században alapított Johannita rendház egyik falába beépítve találták meg a belül finom kidolgozású, kívül elnagyolt kidolgozású szenteltvíztartó edényt. Éremkincs a tatárjárás korából
(XIII. Század első fele)
Vereb község déli szélén, a Pázmándra vezető út keleti oldalán emelkedő dombok egyikének lejtőjén szántás során került elő 1971-ben az 1713 darab ezüstérmet rejtő csorbaszájú palack. Az érmek túlnyomó része a Karinthiai Friesach verdéiből származik, kissebb hányada bécsi, kölni, aacheni, münsteri, paderboni, metzi és strassbourgi verdék terméke. Ló szobrocska
(Kr. u. II. Század 2. fele – III. Század 1. harmada, Vetus Salina (Abony), 1975-77)
A bronz állatalak feltehetően hordszék díszítése lehetett. A Római Birodalom eddig feltárt dolicheumainak leletegyüttesében először fordul elő. Sol
(Kr. u. II. Század 2. fele – III. Század 1. harmada, Vetus Salina (Abony), 1975-77)
A Sol ábrázolások kis méretű, sorozatban előállított öntött bronz mellképek a Napistent ábrázolják. A processiók során használt jelvény a Vetus Salina-i lupitter Dolichenus-szentély egy darabja. Langobard agyagedény bepecsételt díszítéssel
(VI. Század közepe, Rácalmás, 1931) Oltárkorlát
(Kr. u. V. Század eleje, Székesfehérvár, Zichy-liget)
Pannónia késő ókeresztény emlékeinek egyik kiemelkedő értékű darabja. Fehér márvány pillér előoldalán Krisztus-moogrammal egyszerű életfa fölött, felettük tengeri állatok. Hátoldalán egymásba fonódó öt hatlevelű rozetta. Dombormű Heródes lakomájának ábrázolásával
(1160-1180 körül, Szabadegyháza, Temetőkápolna) Kapcsolótagos boglárpár
(XIII. Század vége – XIV. század, Sárosd, 1974)
A környéken a különböző népek viseletével felbukkanó ruhakapcsok eredete a bizánci kultúrkörre vezethető vissza: az ortodox miseruhák öveinek ötvözeteként. Használatuk a Kárpát-medencei népek viseletéből a X. Század második felétől kikopott, majd a XIII. Század közepén érkező keleti népek újabb hullámával visszatért.
