Magyar Hiszekegy

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Nagyközönségünk, akik követték eddigi bejegyzéseinket!

Jelen írásunkkal elérkeztünk a Trianoni Békediktátum 100. évfordulójához kapcsolódó megemlékezés és főhajtás utolsó megjelenéséhez!
Mindezen kijelentés ugyan nem takarja a tényleges lezárást! Továbbra is várjuk Önöktől megtisztelő visszajelzéseiket, megemlékezéseiket, jövőbeni megnyilatkozásukat, reméljük ösztönző erővel tudtunk hozzátenni a Szent István Király Múzeum munkatársai által kidolgozott és az Önök rendelkezésére ezúton is bocsájtott közlések révén.
Gondolva a jövő generáció ismeretátadására, jelen korunk ismeretanyagának rejtett kincseinek közlésére, illetve a múlt generációinak sajnos fájdalmas és olykor eltűnőben lévő, eltüntetett és megcsonkított hagyományainak, emlékeinek újbóli felszínre hozásának tematikája együttes kidolgozására célzottan Önöket megszólítva!
Engedjenek meg ezúttal egy olyan bejegyzést, amely egyrészt minden korabeli fájdalmat tükröz, ugyanakkor próbálja megközelíteni mai fájdalmainkat is, emberileg, személyileg, társas és családi elszakítottságunk jelenleg is tükröződő helyzetét. Ez más aspektusból egyszer már megtörtént, folyamatos, de a szétszakítottság rejtelme történelmen átívelően jelenleg is tart, más formában, de újra felszínre került a vírushelyzetre tekintettel!
Ez sajnos és természetszerűleg nem ugyanolyan fájdalommal jár, mégis jelzés értékű! Családok szakadtak el egymástól, egyéni emberi sorsok buktak el, alakultak át, elrettentő konkrétumokat tapasztaltunk világunk jelenlegi helyzetét illetően, ugyanakkor mindenki vágyik most már a közelségre, emberségre, ennek megoldására, felülvizsgálatára, a gyógyulásra!
Kérem gondolkodjunk el egy kicsit és megértően napjainkra, megbecsüléssel tekintsünk a holnapunkra, ugyanúgy és főként a tegnapunk tapasztalataira! Hiszen továbbra is együtt létezünk és Hiszünk!
 

Aligha volt a 20. századnak még egy eseménye, amely olyan szerteágazó és mély hatást gyakorolt a magyar társadalom életére és a közgondolkodásra, mint a trianoni békediktátum. Nemzedékek sorának nézeteit, a legkülönbözőbb áramlatokhoz tartozó politikai pártok, társadalmi egyesületek programjait befolyásolta. Nemcsak a békekötés kérlelhetetlen tényei hatottak, hanem az a revíziós propaganda is, mely több mint húsz éven át naponta érte az ország valamennyi korosztályát.
A két világháború között alig volt olyan hivatalos rendezvény, ahol nem hangzott el az ún. „Magyar Hiszekegy”, amelynek első, s egyben utolsó szakaszát a tanítás megkezdése előtt közösen szavalták a nebulók:
 
„Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.”

Az idősebb generáció valószínűleg emlékszik rá, milyen ereje volt ennek a vers idézetnek!
Az országcsonkító trianoni diktátum igazságtalanságába belenyugodni nem tudó és akaró magyarság nemzeti imájává vált három soros fohász szerzője, Sziklay Szeréna 1881. április 18-án született Jánokon. Neve akkor vált ismertté az egész nemzet számára, amikor a Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája és a Védő Ligák Szövetsége által kiírt pályázaton az ő művét értékelték a legjobbra. A cél az volt, hogy megtalálják a trianoni érzést legpontosabban kifejező rövid fohászt.
 
A revíziós jelmondat iskolai füzetek és tankönyvek borítóján, közintézmények falára, ajtajaira erősített, domborított vagy zománcozott fémtáblákon, napi és hetilapok oldalain stb. került mindenki szeme elé az első osztályos elemi iskolástól az aggastyánig, a néhány elemit végzett falusi paraszttól a nagyvárosi polgárig, értelmiségiig. Alig volt a korszakban hivatalos rendezvény, ünnepség, ahol nem hangzott el a Magyar Hiszekegy.
A költőnő később, háromsoros fohászát tizenöt szakaszos verssé bővítette, amely „Hitvallás” címen jelent meg. Művét Szabados Béla zenésítette meg. Síremléke a Kerepesi úti temetőben áll.


Papp-Váry Elemérné: Hitvallás

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában:
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.

Ez az én vallásom, ez az én életem,
Ezért a keresztet vállaimra veszem,
Ezért magamat is reá feszíttetem.

Szeretném harsogni kétkedő fülébe,
Szeretném égetni reszketők lelkébe,
Lángbetűkkel írni véres magyar égre:

Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,
Ezzel porba zúzod minden ellenséged,
Ezzel megválthatod minden szenvedésed.

E jelszót ha írod lobogód selymére,
Ezt ha belevésed kardod pengéjébe,
Halottak országát feltámasztod véle.

Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted,
Munkás, ki ezt vallod, boldog jövőd veted,
Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.

Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vittél,
Polgár, ki ezzel kelsz, új hazát szereztél,
Magyar - e szent hittel mindent visszanyertél!

Mert a hit az erő! Mert aki hisz, győzött,
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet urával szövetséget kötött.

Annak nincs többé rém, mitől megijedjen,
Annak vas a szíve minden vésszel szemben,
Minden pokol ellen, mert véle az Isten!

Annak lábanyomán zöldül a temető,
Virágdíszbe borul asz eltiport mező,
Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.

Napsugártól fényes lesz a háza tája,
Mézes a kenyér, boldogság tanyája,
Minden nemzetségén az Isten áldása.

Magyar! Te most árva, elhagyott, veszendő,
Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő,
Magyar, legyen hited s tiéd a jövendő.

Magyar, legyen hited, s tiéd az országod,
Minden nemzetek közt az első, az áldott,
Isten amit néked címeredbe vágott.

Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,
Ajkad azt rebegje reggel, délben, estve,
Véreddé, hogy váljon az ige, az eszme:

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában:
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!

Ezen sorok imájával zárjuk Trianon 100 éves centenáriumi megemlékezésünket, bíztatva Önöket jelenlegi sajnos kényelmetlen helyzetünk átértékelésére, egyúttal jelezve, létezett a mai vírushelyzet okozta nagyobb trauma is számunkra, a fent említettek alapján, természetesen szintén az egyéni szenvedést nem felejtve!
Mindazonáltal mindig sikerült megküzdenünk a fennálló körülményekkel és tovább léptünk a szebb jövőkép tekintetében! Ez a jelenleg is fennálló helyzet nyitánya is, főleg az, hogy Vigyázzunk Egymásra!

Köszönettel és Tisztelettel,
Miszlai Zsolt