Az emlékmúzeum 2012-ben újrarendezett állandó kiállítása arra vállalkozik, hogy bemutassa a Szózat költőjének, Vörösmarty Mihálynak az életútját, és közben ráirányítsa a figyelmet arra, hogy költői világában föld és menny, áhított világ és valóság, kétségbeesés és remény, kétely és hit kettősségei mindig új meg új dimenzióban mutatkoznak meg.
Az épület története
Ebben a házban töltötte gyermekkorát 1802 és 1811 között Vörösmarty Mihály, a magyar reformkor romantikus költészetének meghatározó alakja, a Szózat szerzője. A költő egy másik kápolnásnyéki, ma már nem álló épületben született, de emlékeiben érzelmileg ez a ház töltötte be a szülőház szerepét. A házat Nádasdy Mihály gróf földbirtokos gazdatisztjének, idősebb Vörösmarty Mihálynak és családjának szánta szolgálati lakóhelyül, s az építkezés (1800–1801) felügyeletét is rábízta. Amikor a Nádasdyak 1884-ben eladták az udvarházzal együtt a nyéki birtokot Ott Károly miniszteri tanácsosnak, már évtizedek óta nem éltek a költő szülei. Az új tulajdonos három szobával bővíttette az épületet, s parkosította környezetét. Később az épület öröklés révén Ott Károly unokahúgára, Kresz Gézánéra szállt, tőle pedig fiára, Kresz Géza hegedűművészre. A következő örökös Kresz Mária néprajzkutató lett. Kresz Mária a házat a Magyar Tudományos Akadémiának ajándékozta, azzal a feltétellel, hogy az épületben emlékmúzeumot rendezzenek be Vörösmarty Mihály tiszteletére. A ház első Vörösmarty-kiállítását 1952-ben nyitották meg.
A kiállítás
„Hol reményben, hol bánatban”
Vörösmarty emlékezete
A költő életútjának az 1830-as évek végéig terjedő szakaszát idézzük meg a kiállítás első szobájában: tanulmányait, házitanítóskodását, lapszerkesztői munkáját, szerelmes verseinek, illetve a népszerűséget meghozó Zalán futásának megszületését, majd hazafias költészetének kiteljesedését és drámaírói sikereinek kibontakozását. A kiállítás vezérfonalát adó, „hol reményben, hol bánatban” gondolathoz kapcsolódóan központi helyre került Kőnig Frigyes 1990-ben festett, Két Vörösmarty című nagyméretű olajképe.
A második szobában biedermeier szobabelső fogadja a látogatót a 19. század első feléből származó bútorokkal, berendezési tárgyakkal, olyanokkal, amelyek nap mint nap körülvehették lakásában vagy baráti körének otthonaiban. A sarokban elhelyezett fehér biedermeier cserépkályha Petőfi Sándor és Jókai Mór közös pesti lakásából származik.
A harmadik szobában folytatódik az életút bemutatása az 1830-as évek legvégétől a költő haláláig. Megtekinthetjük felesége és közeli barátai portréját, utalunk a fóti szüretekre, részvételére az 1840-es évek politikai közéletében, költői szerepére az 1848-as forradalomban, valamint a szabadságharc bukását követő drámai verseire.
