Hónapok óta vizsgálják Szabadbattyánban a területet drónnal a Szent István Király Múzeum szakemberei. A legutóbbi drónfelvételek újabb kőből épített épületek nyomát hozták elő az épületkomplexumtól déli irányban. Kovács Loránd Olivér a múzeum szakmai igazgatója azt is elmondta, hogy a cél az, hogy még idén geofizikai felmérést végezzenek a területen.

Mint ismert Szabadbattyánban egy tizenháromezer négyzetméteres római kori épületkomplexumot rejt a föld, amely teljes egészében még nem került feltárásra, amióta a munkát 1993-ban elkezdte a területen Nádorfi Gabriella. A Seuso-kincsekkel összefüggésbe hozható területen feltárt komplexum Pannónia eddig ismert legnagyobb méretű, késő római kori épülete.

 

Az elmúlt hónapokban folyamatosan drónfelvételeket készített a Szent István Király Múzeum munkatársa Rétfalvi Teofil a területről. A légi felderítés nem várt eredményt hozott: újabb, egyértelműen kőből épített épületek nyomát hozták elő a felvételek az épületkomplexumtól déli irányba.

 

Kovács Loránd Olivér a Szent István Király Múzeum szakmai igazgatója elmondta, hogy elkészültek a korábbi adatokat georeferálásával, ami azt jelenti, hogy a mai elvárások szerinti pontosságú anyag készülhetett el. Így már össze tudják vetni a korábbi- és mostani adatokat. A tervek szerint pedig még idén szeretnék elvégezni a geofizikai felmérését is a területnek.

 

Részben a Nádorfi Gabriella által beszerzett adatokból, részben pedig a vele együtt dolgozó egyéb szakmák képviselői által begyűjtött információkból tudjuk, hogy ez az épületkomplexum nem magában állt. Nem egy vidéki villát kell elképzelni, hiszen körülötte még utcák, épületek voltak.” – mondta el Kovács Loránd Olivér a Szent István Király Múzeum szakmai igazgatója.

 

A geofizikai felmérés segítségével a régészek arra is választ kaphatnak, hogy a Seuso épületkomplexum területén pontosan mi és hol helyezkedett el. Már Nádorfi Gabriella is felvetette, hogy magát az épületkomplexumot egy belvárosias rész vehette körbe. Ehhez rendelkeztek már egy-egy adattal a szakemberek, de egészében eddig nem látták a területen elhelyezkedő egykori utcahálózatot, vagy például egy-egy insula ( ókori romai épülettömb) elhelyezkedését sem ismerték pontosan. Ezek beazonosítása egy hatalmas előrelépés lenne, nemcsak a Seuso-kincsek előkerülési helyszíne tekintetében, hanem azzal kapcsolatban is, hogy pontosan mi is lehet a szabadbattyáni helyszín.

 

Jelenleg elég szórványos adataink vannak, hiába zajlik ennek a környéknek a kutatása több, mint 150 éve mindenféle aktuális régészeti módszerekkel. Ebbe beletartozik egészen déli irányba Gorsiumig, illetve északi irányba akár Nádasdladányig is az egykori Sárvíz folyó menti szakasz.” – összegezte Kovács Loránd Olivér.

Jelenleg a régészek számára az az összkép rajzolódik ki, hogy egy nagyjából 40 kilométer hosszú és a Sárvíz egykori oldalain egy 1-1 kilométer széles településhalmazról beszélhetünk.

 

Több kikötő a területen? 

A gorsiumi kikötőt még a 80-as években tárták fel Fitz Jenő vezetésével. Néhány évvel ezelőtt, a jelenlegi Malom-csatornának a vízügyi tisztítása során Nádorfi Gabriella feljegyezte, hogy azon falak mennek át. Később Kovács Loránd Olivér iránymutatása mellett találtak egy kicsi magaslatot a területen, a telek tulajdonosa, Simon István pedig hozzájárult a geofizikai méréshez.

A geofizikai mérésekkel sikerült is azonosítani egy épületkomplexumot. Az eredmények szerint egyre biztosabb, hogy kikötő állhatott a területen.

A magaslatról kiderült, hogy az egy természetes földnyelv, amire a rómaiak építettek egy épületet, ami szépen leköveti a folyópart ívét, ráadásul az épületnek raktár kinézete van, ez azért a római korban nem nagyon tud más lenni, mint egy kikötő. Azért vagyok egy kicsit óvatos ezzel, mert ezt kijelenteni addig nem lehet biztosan, amíg nem tárjuk fel.” – emelte ki Kovács Loránd Olivér.

A mérésekkel tehát sikerült behatárolni a lelőhelyet. Az alaprajz alapján egy klasszikus római épülettípust sikerült azonosítani: jól látszik, hogy van egy tornáca, portikusza, ami kötelező eleme egy római épületnek. „Mindez azért is izgalmas, mert IV. századi folyami kikötőt birodalmi szinten is keveset ismerünk.” – tette hozzá a szakmai igazgató.

 

A Seuso-kincsekkel összefüggésbe hozható épületkomplexum kapcsán pedig kifejtette: „Mindig az volt a vád az ókori Pannónia területe felé – nagyjából a mai Dunántúlra kell gondolni – hogy ez egy határszéli provincia, itt csak katonák mozogtak. Ehhez képest a Nádorfi Gabriella által feltárt épület 13 ezer négyzetméteres, hatalmas épületkomplexum volt, tetőtől-talpig kifestve. Ha nem is egy palota volt, akkor is annyira hatalmas épület volt, hogy aki építette az a felső 5-10 százalékhoz kellett, hogy tartozzon, hiszen az ókorban is nagyon gazdagnak kellett lenni ahhoz, hogy ilyen volumenű építkezést megengedhessen magának az ember” – összegezte Kovács Loránd Olivér.