779 darab ezüstérmét találtak a Szent István Király Múzeum régészei és önkéntesek egy eddig nem kutatott vár udvarán Kincsesbányán. A kincs az Árpád-kor végéről, a tatárjárást követő időszakból származik és egy edényben volt elrejtve.

 

Egy elfeledett Árpád-kori magánvár területén ezüstkincsek kerültek elő. Kincsesbánya határában terepi kutatást szervezett a Szent István Király Múzeum, a Közösségi Régészeti Program önkéntesei, a Vaskapu Vár Baráti Kör és Kincsesbánya közössége.

 

Ilku Máté az egyesület elnöke elmondta, hogy a Vaskapu Vár Baráti Kör 2024-ben alakult. A magánvár területén cserje írtást szerveztek és együttműködője volt a terepi kutatásnak. A baráti kör nem titkolt célja, hogy felkutassák és megismertessék a Vaskapu hegy oldalában megbújó elfeledett, Árpád-kori magánvárat és történetét.

 

A Kincsesbánya határában szervezett terepi kutatást a Szent István Király Múzeum Berek Veronika ásatásvezető irányítása mellett. A felderítésben a fehérvári Közösségi Régészeti Program önkéntesei, a Vaskapu Vár Baráti Kör és Kincsesbánya közössége is részt vett.

 

„Nagy meglepetésre egy bolygatatlan kincs került napvilágra. Mindenki azt gondolja, hogy az Árpád-kori kincsek egy jelentős része a tatárjáráshoz kötődik. Ebben az esetben egyelőre azonban úgy tűnik az előzetes terepi meghatározás alapján, hogy nem IV. Bélához, hanem V. Istvánhoz köthető az utolsó érme a kincsleletben, tehát már a tatárjárás utáni időszakban vagyunk” – mondta el Kovács Loránd Olivér a Szent István Király Múzeum szakmai igazgatója.

 

A terepen 120 körüli érmét sikerült megszámolni, amik egy edény körül voltak elszóródva. A kerámiaedényben további ezüstérmék voltak elrejtve. A leletet a földből kiásva egy restaurátorműhelybe szállították. Itt derült ki, hogy 779 darab érméből áll a kincslelet. Gaál Tamás, a fehérvári Közösségi Régészeti Program résztvevője volt a kincs megtalálója.

„Koncentrálódtak az érmék egymáshoz tapadva, kicsit visszafordulva. Ez utalhat arra, hogy ezek valaha esetleg egy erszényben vagy szütyőben voltak” – emelte ki Döbröntey-David Szilvia fém-ötvösrestaurátor művész.

 

A restaurátorműhelyben többek között anyagösszetétel-vizsgálatot is végeztek szakemberek, ami során megállapították, hogy az érmék ezüstből készültek.

„Az in situ bontás mindig a legizgalmasabb feladat, hiszen itt arra is törekszünk, hogy a legtöbb információt megszerezzük a tárgyakról, akár a készítéstechnikával, akár pedig ezeknek az érméknek az elhelyezésével kapcsolatban. Abban reménykedünk, hogy esetleg az összetapadt érmék között találunk olyat, ahol szervesanyag-maradványt vagy szervesanyag-lenyomatot látunk” – árulta el a folyamatról a restaurátor. Az egyben kiemelt edényből a kiszóródott részhez képest többszöröse került elő az érméknek összesen 779 darab. Ezzel ugyan nem a legnagyobb korabeli kincslelet, de az előzetesen reméltnél sokkal jelentősebb értéket képvisel.

 

„Kicsivel kevesebb, mint fél kilót nyomnak a megtalált ezüstérmék. Ez a korabeli viszonyok szerint 14-15 szarvasmarha ára volt. Mindenki gondoljon bele, hogy egy kb 500-800 kg-os marha 5000 Ft-os húsárral számolva milyen értéket képvisel, mivel a tatárjárás pusztítása után egy szegényesebb időszakban járunk, a folyamatos belső konfliktusok miatt is veszélyesebb a helyzet, így ebben a korszakban egy nagyobb mennyiségű ezüst érme birtoklása jelentős vagyonnak számíthatott. Többek között sarkantyú, buzogány, vasszög és egy gyűrű is előkerült a kutatás során.” – mondta el Berek Veronika, régész.

 

A resturátor műhelyben végzett vizsgálatok is tartogattak érdekességeket, hiszen többek között anyagösszetétel-vizsgálatot végeztek szakemberek, ami során megállapították, hogy az érmék annak ellenére ezüstből készültek, hogy zöld réz-bronz patina fedte jelentős részüket. Emellett az is láthatóvá vált, hogy koncentrálódtak az érmék egymáshoz tapadva, kicsit visszafordulva, az érmék korábban egy lenvászon szütyőben voltak elhelyezve a kerámia edényben.

 

A kincslelet érdekessége, hogy mindenki azt gondolja, hogy az Árpád-kori kincsek jelentős része az első tatárjáráshoz kötődik, amely a Kárpát-medence tekintetében a második világháború pusztításait is felülmúló népirtással és rombolással járt. Ennek a régészeti emlékei az elmúlt évtizedben egyre több helyen kerülnek elő. egyelőre úgy tűnik, az előzetes terepei meghatározás alapján, már nem IV. Bélához, hanem már V. Istvánhoz, a fiához, valamint az un. Bécsi fillérekhez köthetők az utolsó érmék a kincsleletben. Ez már a kiskirályok kora, amikor a kevésbé nagy katonai potenciállal vagy befolyással rendelkező nemesek főurak védelmébe ajánlották magukat. Ennek a korszaknak a végét Csák Máté halálával szoktak összekötni (elhunyt 1321).

 

A különleges kincsleletet restaurálást követően a nagyközönség számára is bemutatja a székesfehérvári Szent István Király Múzeum Fő utcai Rendház épületében „ A hónap műtárgya” címet viselő időszaki kiállítás-sorozat első mozzanataként, melyet ingyenesen tekinthetnek meg az érdeklődők a Rendház fogadócsarnokában, a megnyitó 2025. március 12-én 13:30 órakor lesz és a látogatók ingyenesen tekinthetik meg a különleges kincsleletet. Az intézmény és a kutatás folytatását is tervezi. Mindezt Kincsesbánya közössége és a község hivatala is támogatja, ezt a sajtótájékoztatón is megerősítette Murányi Marianna a település polgármestere.