Augusztus végén tárták fel a Szent István Király Múzeum munkatársai Aba és Székesfehérvár határában egy rangos avar kori harcos sírját, amelyben többek között egy ritkaságszámba menő szablyára bukkantak. Az eltemetett harcos felsőtestét fej, mellkas és hastájékon még az avar korban feldúlták, csak a karok és az alsótest csontjai helyezkedtek el anatómiai rendben. Az avar kori bolygatás „elkövetőit” azonban nem érdekelte sem a szablya, sem a minden bizonnyal egykoron tegezben elhelyezkedő nyílhegyek, sem a talán szintén fegyverként használt hosszúkés, sem a férfi ezüst övdíszei, aranyozott varkocsszorítói és üveggyöngycsüngős fülbevalója, mindezeket a sírban hagyták, egy részüket érintetlenül, meg sem mozdítva őket. A leletanyag alapján a temetésre valamikor 670-es és a 690-es évek közötti időszakban, az úgynevezett közép avar korban kerülhetett sor.

A szablya kiemelése embert próbáló feladat volt, amit a Közösségi Régészeti Program egyik önkéntesének kifejezetten erre a célra legyártott „kalodája” tett lehetővé. A szablya és a sírban rejlő további gazdag leletanyag restaurálásával időközben elkészült Bódisné Szalontai Petra restaurátor.

Képösszeállításunkban a szablya kiemelésének a folyamatát idézzük fel, és megmutatunk néhányat a restaurált leletekből.