A XX. szá­za­di ma­gyar szob­rá­szat ki­emel­ke­dő kép­vi­se­lő­jé­nek élet­mű­vét a ko­rai fa­dom­bor­mű­vek, a 60-as évek kis­plasz­ti­kái, ké­sőb­bi üveg­mun­kái és né­hány nagy­mé­re­tű kom­po­zí­ció se­gít­sé­gé­vel is­mer­he­ti meg a lá­to­ga­tó.

A 60 kis és nagy­mé­re­tű plasz­ti­ká­ból ál­ló gyűj­te­mény a mű­vész örö­kö­sei – Vilt Ti­bor és Vilt Pál – va­la­mint a Kul­tu­rá­lis Mi­nisz­té­ri­um aján­dé­ka­ként ke­rült Szé­kes­fe­hér­vár­ra. Ezt az anya­got egé­szí­tet­te ki a rész­ben Schaár Er­zsé­bet­től, (Kó­ré, Fotel­ben ülő) ké­sőbb az örö­kö­sök­től meg­vá­sá­rolt mű­vek so­ra, (Ólom­fal, Egy­más­ba nyí­ló te­rek, Pin­ce­gá­dor fi­gu­rá­val, Aj­tó fi­gu­rá­val). 1968-ban, a szé­kes­fe­hér­vá­ri Köny­nyű­fém­mű­ben meg­ren­de­zett szob­rá­sza­ti szim­po­zi­o­non ké­szült Aj­tók cí­mű mű­ve az Aj­tó­ban ál­ló le­ány cí­mű nagy­mé­re­tű plasz­ti­ká­val együtt a mú­ze­um szo­bor­kert­jé­ben ke­rült fel­ál­lí­tás­ra.