A római kőtár a múzeum központi épületében 1991. július 1-én nyílt meg a látogatók előtt. A kőemlékek történeti elrendezésben tekinthetők meg. Ennek alapja a római kőfeliratok időrend és lakosságtörténeti csoportosítása. Ezen belül a kőemlékek egyes csoportjait a feliratok mondanivalója és az ábrázolások tárgya szerint lehet megkülönböztetni. Az egykori jezsuita, majd ciszterci rendház, a közel 250 éves barokk épület folyosóin az utcai szárny (hosszfolyosó) a korai – i.sz. I-II. századi -, az udvari szárny (keresztfolyosó) a késői – i.sz. II-III. századi – kőemlékeknek adott helyet. A hosszanti falak mellett elsősorban a síremlékek, az ablakfülkékben a fogadalmi oltárkövek, a kertben az útmenti mérföldjelző kövek találhatók.

A gyűjtemény darabjai Székesfehérváron és Gorsiumon (Tác) kívüli lelőhelyekről, Fejér megye területéről származnak. A kiállított 91 római kőemlék 36 községből való. (A Székesfehérváron talált, régi épületek bontásából származó római kori kőemlékeket Gorsiumban, a Szabadtéri Múzeumban őrzik. A romváros köveit a középkorban szállították a fehérvári királyi építkezésekre.)

A bejárattal szemben lovasszobor töredéke, mellette sírszobrok sorozata, római és bennszülött viseletű nők és férfiak életnagyságú torzói állnak.

Fejér megye területét az I. század közepén csatolták a Római Birodalomhoz. A Pannonia tartományhoz tartozó vidéket a kelta eredetű eraviszkuszok népe lakta.

Az első részben a romanizálódó bennszülöttek kőemlékei vannak többségben. A sírszobrokon álló, a sírtáblák reliefjein portrészerű ábrázolásokon, mellképes vagy ülő alakban örökítették meg magukat. A kőfaragók idegenből hozott minták alapján dolgoztak. A ruhadarabok, a cipő, a ruhakapcsoló tű, a nyaklánc, az öv, a hajviselet, a sapka és a turbán-fátyol fejfedő, különösen a női viselet, mégis az elhunytak bennszülött eredetéről vallanak. A kezükben lévő tárgyak, a faragott képek alatt a halottkultusszal kapcsolatos jelképes ábrázolások (orsó, ostor, könyvtekercs, lovas, kocsi, stb.) egyben társadalmi helyzetükre és foglalkozásukra is utalnak. A lovaskatonák sírkövei a kezdetben a kezdetben távolabbi tartományokban, később többnyire helyben sorozott férfiak emlékei. Az állandó római katonai megszállás i.sz. 50 körül, Claudius császár uralkodása idején kezdődött. A katonai csapatok, a velük érkező, majd őket követő itáliai és tartományi polgári bevándorlók és a tartományi közigazgatás tagjai voltak a római szokások elterjesztői. A hármas római nevet viselő bennszülöttekről megtudhatjuk, mikor, melyik császár uralkodása idejéből származik maguk vagy családjuk római polgárjoga. Az emlékek közül kiemelkedik Aveta, Adnamatus leánya több mint három méter magas velencei sírköve. A Traianus császár uralkodása idején (i.sz. 98-117) római polgárjogot nyert fia, M. Ulpius Cassius állította anyja emlékére. A fogadalmi oltárkövek a római vallásosság, az istenkultuszok (Juppiter, Liber Pater és Libera, Terra Mater, Silvanus Domesticus), az istenábrázolások, mitológiai jelenetek (Mercurius, Pan, Attis, Venus és Adonis, Hercules harca a kentaurral, Hercules legyőzi Anteust) a klasszikus mitoszok terjedéséről is tanúskodnak.

A második részben a késői (II. század végi, III. századi) kőemlékek között sírkövek és oltárkövek egyenlő arányban találhatók. A sorozatban gyártott családi sírköveket a halotti lakoma jelenetéből vett képpel díszítették. E sírköveken a feliratok szerint a családtagok valamennyien bennszülött eredetű római polgárok, római divat szerint öltözködnek. Egyes családtagok őseinek római polgárjoga még a korai időkből, Traianus és Hadrianus csaászárok uralkodásának idejéből (i.sz. 98-138) való, míg mások újpolgárok. Polgárjogukat L. Septimius Severus császártól (i.sz. 192-211) kapták. Többen az alsó-pannoniai hadsereg alakulataiban, helyben szolgáltak. A sírkövek közt a legjenetősebb P. Aelius Frontoé Gyúróról, aki Aquincum colonia (Budapest) városi tanácsának tagja volt. Az oltárkövek és sírfeliratok megrendelői között vannak idegen származású lovagi rangú katonatisztek is. A megváltó isten, a perzsa eredetű Mithras tisztelete, akinek helyi származású tisztek, altisztek állítottak fogadalmi oltárköveket, a keleti kultuszok elterjedését mutatja. Legjelentősebb L. Septimius Victor oltárköve Alsóbesnyőről, melynek feliratán római consulok nevével az állítás évét is feltüntették (i.sz. 217). Színfoltot jelentenek az emlékek között a keleti eredetű bevándorolt szír lakosság családjainak, leszerelt katonáinak hatalmas síremlékei Dunaújvárosban (Intercisa).

A kertben felállított nyolc mérföldkő a dunamenti limes útról származik (Ercsi, Adony, Rácalmás, Kisapostag) az i.sz. 161-239 közötti évekből. A mérföldköveket feliratuk Aquincumtól, Alsó-Pannonia székhelyétől számítja. Egy szarkofág Csákvár gazdag római kori temetőjéből, egy hatalmas Juppiter oltár Baracskáról való. Utóbbi, amelyet a középkorban kettős kereszttel is megjelöltek, XIII. és XIV. századi krónikák feljegyzései szerint, hun monda keletkezéséhez is alapot szolgáltatott: Attila egyik vezérének sírjával hozták kapcsolatba.