1992-ben nyi­tot­tuk meg a Szent Ist­ván Ki­rály Mú­ze­um új ál­lan­dó ré­gé­sze­ti ki­ál­lí­tá­sa­it a Rend­ház el­ső eme­le­tén. Egy­azon idő­ben ad­tuk át a me­gyei Ró­mai Ko­ri Kő­tá­rat a föld­szin­ten és a Dísz­ud­var­ban. A ki­ál­lí­tás 1993-ban el­nyer­te az Eu­ró­pai Mú­ze­u­mok Szö­vet­sé­ge dí­ját: European Museum of the Year Award – Special Commendation.
A Ró­mai Ko­ri Kő­tár a Fej­ér me­gye te­rü­le­té­ről a Szent Ist­ván Ki­rály Mú­ze­um­ba ke­rült I-IV. szá­za­di kő­em­lé­ke­ket mu­tat­ja be, me­lyek túl­nyo­mó ré­sze sír­kő, szar­ko­fág, ol­tár, né­hány mér­föld­kő és csá­szár­szo­bor tö­re­dék.
Az el­ső eme­le­ten négy ön­ál­ló ki­ál­lí­tás il­lesz­ke­dik egy­más­hoz, ame­lyek a neo­li­ti­kum­tól a tö­rök kor vé­gé­ig mu­tat­ják be Fej­ér me­gye ré­gé­sze­ti em­lé­ke­it:

1. Évezredek kincsei
2. Töredékek Fejér megye múltjából
3. Székesfehérvár a középkorban és a török korban
4. A Szent István által építtetett királyi bazilika

A fo­lyo­són lát­ha­tó Tö­re­dé­kek Fej­ér me­gyei múlt­já­ból cí­mű, di­dak­ti­ku­san fel­épí­tett ki­ál­lí­tás szem­lé­le­tes ki­egé­szí­tő­je az ál­ta­lá­nos és kö­zép­is­ko­lás­ok szá­má­ra tar­tott mú­ze­u­mi tör­té­ne­lem órák­nak. A fo­lyo­só­val pár­hu­za­mos ter­mek­ben az Év­ez­re­dek kin­csei cí­mű ki­ál­lí­tás az adott kor­szak gaz­dag le­let­anya­gát mu­tat­ja be.

Töredékek Fejér megye múltjából:

ŐSKOR

A neolitikumból (i.e. 5-2. évezredek) számos nemzetközileg is jelentős lelőhelyet ismerünk. A falvakban félig földbemélyített, cölöpvázas, kúpalakú sátortetős házak álltak. A halottakat a településen belül, a házak között temették el. Az elhunytak mellé eszközöket, női istenszobrocskákat, ékszereket, edényekben élelmiszert raktak. Az előbb a Tisza-Körösök-vidékére települt, majd a Kelet-Dunántúlt benépesítő emberek a Balkánról vándoroltak fel évszázadok alatt, majd itt keveredtek gyér számú helyi őslakossággal.

ÓKOR

A megye területe a rézkorban (i.e. 2400-1900), majd a bronzkorban is (i.e. 1900-750) déli és kelet-nyugati népmozgalmak, hatások állomása, és egyben közvetítője volt. A késő rézkori Pécel-Badeni kultúrát (i.e. 2100-1900) a délről felhúzódó népcsoportok alakították ki. A kerámia anyagban gyakori a déli fémedényeket utánzó agyagedény, a magasfülű csészék, talpas tálak, a kultikus célra szánt kétosztatú tál.

A kora bronzkori műveltség (i.e. 1900-1700) kialakítói a keletről induló sztyeppei nomád pásztorkodó népesség és a hatásukra mozgásba lendülő déli, anatóliai és balkáni népcsoportok voltak. A helyi népesség és a két irányból érkezettek alakították ki a kora bronzkori kultúrát. A kora bronzkorban a temetők már elkülönültek a falutól. Az elhunytakat hamvasztották, majd kisebb-nagyobb agyagurnákban temették el. Az urnák köré kisebb edényekben ételt tettek a túlvilági útra.

A középső bronzkorban (i.e. 1700-1300) helyi alapokon átalakult a gazdaság, a földművelés és az állattartás aránya kiegyenlítődött. Elsősorban szarvasmarhát és sertést tenyésztettek, de egyre nagyobb szerepet kapott a ló is. Az intenzívebbé váló mezőgazdaság jó alapot adott a népesség ugrásszerű megnövekedésére. A korszak során új falvak ezrei létesültek. Az előkelők a Budai-hegységtől induló, a Velencei-tavat, a Mezőföldet a Sió- és a Duna folyóig körülölelő földvárakban, jól védhető magaslati telepeken éltek. A telepeken működő bronzöntő műhelyek kezdetben ékszereket, ruhadíszeket készítettek.

A késő bronzkorban (i.e. 1300-750) elrejtett kincsek sora mutatja, hogy olyan katasztrófa érte a helyi lakosságot, amelynek következménye a népesség nagyarányú pusztulása, tömeges elvándorlása volt. Nyugatról a halomsíros kultúra népe foglalta el a Dunántúlt, melyet az előző korszak elhagyott földvárai jól jeleznek. A korszak második felében újabb nyugati hatásra egy nagy közös európai kultúrkör jött létre a Rhonetól a Tiszáig. Az urnamezős kultúra már a békés fejlődés időszaka volt.

A kora vaskorban (750-500) új nyugatról jövő népvándorlással a népesség megnövekedett. Az újonnan jöttek hozták el vidékünkre a vas megmunkálásának ismeretét. A társadalmi rétegződés felgyorsulásának egyik bizonyítéka a hatalmas halmok alá temetkező, gazdag sírmellékletekkel ellátott arisztokrácia megjelenése. Az arisztokrácia és a katonaréteg jól védhető patakparti magaslatokon földvárakat épített. Az 5 hektárnyi területet elfoglaló fehérvárcsurgói várban kisszámú, gazdag közösség élt. Temetőjüket, 9 nagyméretű halomsírt, a patak túloldalán, az Eresztvényi erdőben tártuk fel.

Késő vaskor (i.e. V. sz – i.sz I. sz.) folyamán a kelták túlnépesedtek. Ennek következtében indult meg a kelta népesség terjeszkedése az i.e. VI. századtól kezdődően Délkelet-Franciaország, Svájc és Dél-Németország területéről. Két évszázad alatt Angliától a Balkánig jöttek létre a különböző kelta törzsi államok. Az i.e. II. században jöttek létre az oppidumok, a magaslati helyeken épült gazdasági és politikai központok. A nagy településéken külön kézműves ipari negyedek alakultak ki. A kelták honosították meg a fazekaskorong használatát, amely nagy szériák készítését tette lehetővé. A kereskedelemben a kelták hozták be vidékünkre a pénz használatát. A Kárpát-medencében élő kelták pénzverése görög pénzek utánzásával kezdődött, kivéve az eraviscus törzset, akik római előképek után dolgoztak.

A Római Birodalom fokozatos terjeszkedése során előbb a kereskedelmi kapcsolatokat építette ki a Kelet-Dunántúlon élő kelta ereviscusokkal, majd az i.sz. l. század közepén a katonák is megjelentek a stratégiailag fontos helyeken. Az I. század végétől kiépül a táborok és őrtornyok védelmi láncolata a Duna mentén. Fejér megye területén a limes három tábort érintett (Annamatia – Baracs, Intercisa – Dunaújváros, Vetus Salina – Adony). Kiépültek a kereskedelmi és hadi utak. Egy késő római kori útikönyv, az Itinerarium Antonini Fejér megye területén a limes úton kívül más utak melletti nagyobb települések nevét is megadja: Gosium – Tác, később Herculia, Floriana – Csákvár, Osones – Fehérvárcsurgó, Iasulonibus – Baracska. A korai ábrázolások tanúsága szerint a kelta őslakosság anyagi és szellemi kultúrája egy ideig még fennmaradt, majd a római életmód átvételével romanizálódott. A II-III. században Gorsium volt Kelet-Pannónia császárkultuszának színhelye. A rómaiaknál az istenek kultusza fontos helyet foglalt el mind az állami életben, mind a magánéletükben. A szertartások kellékei, az istenek szobrai számos templom és háziszentély létére utalnak. Megyénkben a III-IV. század fordulójától mutathatók ki a terjedő keresztény vallás emlékei. Közülük legjelentősebb a Herculiában előkerült két ókeresztény bazilika és keresztény szimbólumokkal díszített oltárkorlát.

KÖZÉPKOR

A népvándorlás kora Pannóniában a hunok Kelet-Európába való benyomulásától a honfoglalásig tartott. Egyes népek csupán átvonultak ezen a területen, vagy időlegesen letelepedtek. Más népek itt maradtak és beolvadtak a helyi őslakosságba és a később érkezőkbe. Az V. század első felében megyénk hun uralom alá tartozott. Attila halála után a leigázott népek kiűzték a hunokat. Kora népvándorláskori tárgyak, köztük gazdag keleti germán női sírleletek kerültek elő Iszkaszentgyörgyön, Dunapentelén, Soponyán.

A langobardok népe az Elba mellől érkezett. Pannónia déli részét, így Fejér megye területét is 546-ban foglalták el. Temetőikből jellegzetes bepecsételt edényeket, kétélű kardokat, vasdudorral erősített ovális pajzsokat, berakással ékesített S-alakú, madárfejet ábrázoló fibulákat, hosszú csontfésűket ismerünk. A langobardok népe a keleti lovasnomád avarok érkezése miatt Észak-Itáliába, a róluk elnevezett mai Lombardiába költözött 568-ban.

568-ban a közép- és belső-ázsiai eredetű lovasnomád avarok telepedtek le a Kárpát-medencében. A sztyeppéről magukkal hozott, és a helyben talált népek egységes Duna menti államot alkottak a kagán uralma alatt. A keleti és nyugati kultúra Fejér megye területén is sok lelőhelyen találkozott (Csákberény, Mezőfalva). A hadi zsákmányokból, az adóztatásból ered a kora avar kor nemesfém gazdagsága. Az avarkor középső szakaszában újabb keleti eredetű népek érkeztek vidékünkre. A középső avar kor egységes kultúráját megyeszerte megtaláljuk. Egyik vezéri központjuk Igaron volt. A IX. században a megye területe már a Karoling érdekszférához tartozott.

Megyénk a honfoglalás után a fejedelmi Megyer törzs szálláshelye lett. Fehérvár környékét szállták meg a legsűrűbben. Itt alakult ki később a magyar állam egyik fejedelmi központja, majd királyi székhelye.

A Kárpát-medencei magyarság fennmaradásának záloga az európai keresztény-feudális kultúrkörhöz való csatlakozás lett. Géza fejedelem és Szent István király megkezdi az egyházi szervezet és a világi közigazgatás kiépítését, mely Szent László és Könyves Kálmán uralkodása idejére teljesedik ki. A királyi rendeletre épült templomok köré temetők és állandó falvak települnek. A fejedelmi, majd királyi központ szerepét betöltő Fehérvár köré szerveződő Fejér megye e változások egyik legkorábbi színtere. Az 1241-es tatárjárás nemcsak nagy pusztulást, hanem egy új korszak kezdetét is jelenti az ország s egyben a megye életében.

A tatárjárás utáni “várépítési láz” emléke Csókakő, ami köré a megye egynegyedét kitevő váruradalom szerveződik. Az elpusztult falvak helyén új, nagyobb települések születnek, a legjelentősebbek mezővárossá válnak (Adony). A Jagello-kor a középkori magyar állam alkonya. A válságsújtotta ország Mohácsnál bukik el. Fejér megye, mint a török hadak felvonulási útvonalába eső terület, egyike a legelső áldozatoknak.