Könyvtártörténet

Könyvtártörténet

A Szent István Király Múzeum könyvtárának története az 1870-es évekre nyúlik vissza. Története szorosan kapcsolódik az intézmény történetéhez. Feladata a múzeumi tudományok – régészet, történelem, művészettörténet, néprajz – szakirodalmának beszerzése, helytörténeti munkák gyűjtése.

 

A Fejérvármegyei és Székesfejérvár Városi Történelmi és Régészeti Egylet könyvtára

A Fejérvármegyei és Székesfejérvár Városi Történelmi és Régészeti Egylet megalapításának gondolata 1871-ben vetődött fel. A szerveződés elindítója egy újságcikk volt, melyet a megyei aljegyző, Hattyúffy Dezső a helyi sajtóban adott közre 1871. június 11-én. A „Néhány szó egy létesítendő régiséggyűjtemény ügyében” címmel megjelent közlemény széleskörű társadalmi érdeklődést váltott ki, s nagyarányú mozgalmat indított el az egylet megalapítása érdekében. Az adományoknak köszönhetően több becses régiség gyűlt össze, így az 1873. október 27-én tartott első közgyűlésen Fekete János megyei főjegyző már 1205 érem és 48 különféle tárgy ajándékozásáról számolhatott be. Ez utóbbiak között található az első könyvtári ajándék, egy selyemre nyomott színlap, melyet Forster József, a Székesfejérvár című újság szerkesztője és kiadótulajdonosa még 1871-ben adományozott az alakuló régiségtárnak.

A közgyűlésen elfogadott alapszabály hármas célt tűzött az új társulat elé: „A fejérvármegyei és székesfehérvári múltat felderíteni, a műrégiségeket összegyűjteni és egy Székesfejérvárott állítandó megyei és városi régiség-, levél-, és könyvtárban összpontosítani, kiállítani”. Az egylet 137 tagot tartott nyilván, voltak közöttük megyei főnemesek, birtokosok, tekintélyes városi polgárok, közéleti emberek, és jeles egyházi személyiségek. A tiszteletbeli tagok sorában több kiemelkedő történetíró nevét találjuk. Az elnöki teendőket a főispán, Szőgyény-Marich László látta el, a két alelnök Kőnig Mór apátkanonok és Juraszek Ferenc városi főjegyző, a jegyző pedig Hattyúffy Dezső volt. Titkárként, egyben régiségtár őrként Fekete János vállalt szerepet.

Kőnig Mór megválasztása után az egyletnek ajándékozta magángyűjteményét, amely 443 éremből, hat papírpénzből és tizennyolc 1848–49-es nyomtatványból állt. Kezdetben az egylet tőkével nem rendelkezett – a tagdíjak összege csak az adminisztrációs költségekre és minimális technikai felszerelésre volt elég –, így a gyűjtemény ajándékozás útján gyarapodott. A legértékesebb könyveket Gersits Ferenc portugáliai királyi kamarás, Szőgyény-Marich László, Bóné Géza alispán, Schwarcz Gyula történész, országgyűlési képviselő adományozta. Gersits Ferenc egyik ajándéka ma is a könyvtár legszebb darabja. Az 1516-os párizsi kiadású, pergamenre nyomtatott hóráskönyv komoly elismerést szerzett a régiségtárnak 1882-ben, ugyanis szerepelt a Budapesten rendezett könyvkiállításon, és díszoklevélben részesült. Szőgyény-Marich László közel száz értékes kötettel, Bóné Géza és Schwarz Gyula néhány antikvával és régi magyar könyvvel gyarapította az állományt, amely az első évkönyv szerint 1885-ben mintegy 300 könyvből állt.

A régiségtár az 1880-as évek második felétől már csak kevés tárggyal gyarapodott. A gyűjtemény kedvezőtlen elhelyezése, az 1884-ben bekövetkezett főispán váltás és számos tevékeny tag (Fekete János, Kőnig Mór, Pauer János, Szőgyény-Marich László) halála után a kezdeti lelkesedés szűnőben volt. Ennek ellenére elmondhatjuk, hogy a megalakuláskor kitűzött célokat a tagok megvalósították: számos helytörténeti dolgozatot és két évkönyvet jelentettek meg, s az egylet megbízásából íródott Károly János öt kötetes monográfiája, amely a mai napig egyedüli összefoglalása Fejér megye történetének.

1896-ban Hattyúffy Dezső – aki Fekete János halála után a titkári teendőket látta el – lemondott tisztéről, s a régiségtár gazdátlanul maradt. A tárgyakat a megyeház földszintjére szállították, ahol azok lassan „romlásnak indultak” a nedves, dohos, szellőzetlen helyiségekben.

 

A Fejérvármegyei és Székesfehérvári Múzeumegyesület könyvtára

A holtponton lévő múzeumügy helyzetében Marosi Arnold Székesfehérvárra kerülésével gyökeres változás következett be. A fiatal, tehetséges, sokoldalú ciszterci tanár komoly múzeumi tapasztalatokkal került a városba, hisz pécsi tanárkodása idején ő szervezte újjá a Pécs–Baranya Vármegyei Múzeumegyesületet. 1909-ben Székesfehérvárott egy porosodó gyűjteményt és néhány lelkes lokálpatriótát talált. Szervezőmunkájának köszönhetően 1910 áprilisában megalakult a Fejérvármegyei és Székesfehérvári Múzeumegyesület, amely átvette a régészeti egylet gyűjteményét és 3876 korona tőkéjét. Az igazgató Marosi Arnold, az elnök Széchényi Viktor főispán lett. A tisztikar tagjai voltak: Lauschmann Gyula tisztifőorvos, Károly János nagyprépost, Saára Gyula polgármester és Szűts Jenő vármegyei alispán.

Marosi Arnold első teendője az egylettől átvett tárgyak beleltározása és konzerválása volt. Ebben a munkában Philipp István, a ciszterci gimnázium rajztanára volt segítségére. A tárgyakat megszámozták, és vázlatokkal illusztrált törzskönyvet állítottak össze, szakszerű pontossággal. A rendezés során a tárgyakat tematikusan csoportosították, és kialakították a régészeti, néprajzi és iparművészeti, valamint a könyvtári osztályt. A könyvtári anyag rendezését Marosi Arnold személyesen végezte. A folyamatosan érkező ajándékok mellett az állományt ő már rendszeres vásárlással is fejlesztette. A rendkívül jó anyagi feltételek, az államsegély lehetővé tette, hogy a teljesség igényével szerezze be a legfontosabb régészeti, történelmi, néprajzi, művészettörténeti műveket és szakfolyóiratokat. 1913-ban már 273 kötet könyv, 498 aprónyomtatvány, 6 térkép, 1300 okirat és 40 db egyéb könyvtári anyag került leltározásra, a törzsállomány ekkor 3807 db volt. Ebben az évben 342 koronát költöttek könyvbeszerzésre, ugyanakkor a bútorozásra és felszerelésre fordított összeg jóval kevesebb, mint ennek a fele, csak 142 korona volt. A múzeum felszerelésének és tárgyainak becsértékét 25 ezer koronában állapították meg.

Marosi és lelkes munkatársai figyelemmel kísértek mindent, ami a múzeum számára fontos lehetett, így több alkalommal tudták megakadályozni műtárgyak elkallódását. Számos feloszló egyesület, testület nyomtatványait szerezték meg, magángyűjtők örököseit kutatták fel, hogy megvásárolják e gyűjteményeket. Ebben az időben a helyi szerzők rendszeresen megküldték műveiket a múzeumi könyvtárnak, amely 1945-ig a helyi nyomdáktól (Számmer család, Csitáry család, Debreczenyi család, Singer nyomda, Eisler nyomda, Egyházmegyei nyomda) „kötelespéldányt” kapott. Az egyesületnek tagja volt Heckenast Kálmán, a Számmer nyomda akkori tulajdonosa, az ő jóvoltából több 19. századi helyi nyomdatermék is a könyvtárba került. Ennek köszönhető, hogy ebben a könyvtárban található Székesfehérvár II. világháború előtti időszakra vonatkozó leggazdagabb helytörténeti gyűjteménye.

A helyi vonatkozású művek mellett a régi könyvgyűjtemény is tovább gyarapodott. Az ajándékok között említésre méltó az adonyi rác templomból származó cirill betűs szertartáskönyv-együttes, a ciszterci gimnázium ifjúsági könyvtárának, Lauschmann Gyula örököseinek, Fanta Adolf örököseinek és Blau Arnold földbitokosnak az adománya, valamint Prohászka Ottokár püspök hagyatéka. A cirill betűs szertartáskönyvek között igen figyelemreméltó egy 1597-es keltezésű illuminált kódex, a Tetraevangelium, melynek illusztrációit Sztahinja presbiter, jeles freskófestő készítette. 1913-ban Gémesi Károly adonyi intéző ajándékaként került a könyvtárba.

Marosi Arnold három évtizedes tevékenységével nemcsak a múzeumot emelte a hazai vidéki múzeumok sorában a legjobban működők közé, hanem a tudományos munka hátteréül egy olyan könyvtárat is létrehozott, amely megteremtette az alapot a megye és a város múltjának kutatásához, feldolgozásához. Marosi Arnold 1939-ben hunyt el, a múzeum megbízott igazgatója ekkor Dormuth Árpád gimnáziumi tanár lett. Ebben az évben a könyvtár állománya már 22694 db, az évi gyarapodás pedig 1006 db volt. 1939-ben jelent meg utoljára az egyesület kiadványa a Székesfehérvári Szemle, amely 1931-től a helytörténetírás szakavatott fóruma volt, és a múzeumi élet eseményeit is folyamatosan rögzítette.

 

A Szent István Király Múzeum könyvtára

A világháborút a gyűjtemény nagyobb veszteségek nélkül vészelte át, de Dormuth Árpád nyugatra menekülése miatt a múzeum vezető nélkül maradt. A későbbi igazgatók szinte pénz és támogatás nélkül dolgoztak, az újabb fellendülés csak dr. Fitz Jenő Székesfehérvárra kerülésével következett be. Mivel a múzeumegyesület idejében a különböző gyűjtemények egy közös leltárkönyvben voltak nyilván tartva, az új igazgató tevékenysége ismét válogatással és leltározással kezdődött. Az új leltárkönyv tanúsága szerint a könyvtár állománya jelentősen csökkent, 1957-ben már csak 10758 könyvtári egység volt. Pedig ebben az időben több pusztulásra ítélt kastély könyvtári töredékével gyarapodott, többek között a polgárdi Batthyány kastély, a verebi Végh kastély megmentett köteteivel, valamint a székesfehérvári ciszterci könyvtár könyveivel. Később részben a könyvtár anyagából alakult meg az újkortörténeti gyűjtemény.

Az 1960-as évektől kezdődően a könyvtár állománygyarapítására új lehetőség nyílott. A múzeum tudományos kiadványait már 1958-ban megküldte azoknak a külföldi intézményeknek, amelyekben érdeklődésre tarthattak számot. E kötetekért viszonzásul 1958–59-ben 10 ország 25 intézménye küldött könyveket és folyóirat évfolyamokat. 1960-ban megjelent az Alba Regia évkönyv, és az elkövetkező évtizedekben az intézmény számos konferenciát, nagy kiállítást rendezett. Az idegen nyelvű évkönyvek, tudományos kiadványok, kiállítási katalógusok megjelentetése széleskörű hazai és nemzetközi kiadványcserét tett lehetővé, s ez a kiadványcsere a könyvtárat, elsősorban régészeti vonatkozásban országos szintre emelte, de hozzájárult a művészettörténeti, történeti és néprajzi szakirodalom nagymértékű gyarapításához is. A könyvtár a több száz belföldi és külföldi múzeummal, tudományos intézettel folytatott kiadványcsere révén a régészeti, művészettörténeti és néprajzi kutatások országos viszonylatban is számon tartott bázisa lett.

A legfontosabb szakkönyvek megvásárlása és a nagyszámú csere mellett ajándékokkal, hagyatékokkal is gyarapodott a könyvtár. A legjelentősebb hagyaték az elmúlt évtizedekben Ybl Ervin művészettörténész, Pesovár Ferenc és Kresz Mária néprajzkutatók szakkönyvtára, Gyenge Károly, az MSZMP Fejér megyei bizottsága titkárának magánkönyvtára, valamint György Oszkár műfordító és Bartha Lajos szobrászművész kisebb könyvgyűjteménye volt.

 

A könyvtár által rendezett jelentősebb kiállítások és az azokhoz kapcsolódó kiadványok:

A Számmer nyomda története. 1994. október 15 – december 11. Szent István Király Múzeum, Országzászló tér 3. – Kiállítási katalógus. A Szent István Király Múzeum Közleményei D/229. (Frigyik Katalin)

Régi könyvek a Szent István Király Múzeum könyvtárából. Szent István Király Múzeum, Országzászló tér 3. 1997. március 1 – június 22. – Kiállítási katalógus. A Szent István Király Múzeum Közleményei D/253. (Braila Mária, Frigyik Katalin, Tavaszi Ágnes)

A Debreczeni nyomdászcsalád története. Székesfehérvár. 2000. április 1 – április 30. – Kiállítási katalógus. A Szent István Király Múzeum Közleményei D/271. (Braila Mária)

Typis Számmerianis. Válogatás a Számmer-nyomdákban készült színházi plakátokból. Szent István Király Múzeum, Fő u. 6. 2003. május 17 – június 15. – A kiállításhoz kapcsolódó publikáció: Frigyik Katalin: Typis Számmerianis. 1–3. köt. A Szent István Király Múzeum Közleményei A/38.

(Frigyik Katalin tanulmánya alapján)