Előzmények

Wesselényi Miklós levele a pákozdi csata előestéjénA Szent Ist­ván Ki­rály Mú­ze­um­ban őriz­zük Wes­se­lé­nyi Mik­lós egyik utol­só Ma­gyar­or­szá­gon írott le­ve­lét. A le­ve­let a pá­koz­di ki­ál­lí­tá­son be­mu­tat­juk, itt rész­le­te­seb­ben is ele­mez­het­jük: igen ér­de­kes tör­té­nel­mi szi­tu­á­ci­ó­ban, a pá­koz­di csa­ta elő­est­éjén író­dott. Wes­se­lé­nyi Mik­lós, Szé­che­nyi egy­ko­ri ba­rát­ja, a re­form­kor hí­res el­len­zé­ki ve­zé­re, a le­gen­dás “ár­ví­zi ha­jós” (Vö­rös­mar­ty ne­vez­te így) e le­vél meg­írá­sa­kor -mint ma­ga mond­ta- “pol­gá­ri ha­lott”.
A di­ag­nó­zis több szem­pont­ból is pon­tos. Elő­ször is or­vo­si ér­te­lem­ben: Wes­se­lé­nyi egész­sé­ge ek­kor­ra meg­rom­lott. Az el­le­ne konst­ru­ált fel­ség­sér­té­si per és 1839. évi el­íté­lé­se alatt már ál­lan­dó or­vo­si se­gít­ség­re szo­rult. Fog­sá­gát is meg­sza­kí­tot­ták két hó­nap után, hogy Grä­fen­berg­be utaz­has­son gyógy­ke­ze­lés­re. Ek­kor már bal sze­mé­re nem lá­tott, majd 1844-ben tel­je­sen meg­va­kult.
1847-ben po­li­ti­kai ér­te­lem­ben is “di­vat­ból ki­ment cikk”-nek ne­vez­te ön­ma­gát. Ne­vét tisz­te­let övez­te, de az el­len­zék egy­ko­ri le­gen­dás ve­zé­ré­nek el­kép­ze­lé­se­it, me­lye­ket utol­só nagy mű­vé­ben, az 1843-ban meg­je­lent Szó­zat a ma­gyar és szláv nem­ze­ti­ség ügyé­ben cí­mű­ben fej­tett ki, már agy­rém­nek tar­tot­ták. Pe­dig eb­ben Wes­se­lé­nyi az egy­re éle­ző­dő nem­ze­ti­sé­gi kér­dés meg­ol­dá­sát ku­tat­ta: sze­rin­te erős al­kot­má­nyos ál­lam­szö­vet­ség sán­cai kö­zé be­emelt nem­ze­ti­sé­gek­kel le­het­ne el­len­áll­ni az orosz ve­szély­nek. Sza­va­i­ra 1848 már­ci­u­si lá­zá­ban sen­ki sem fi­gyelt, pe­dig ek­kor ha­za­tért, az er­dé­lyi és a ma­gyar, majd az uni­ós or­szág­gyű­lé­sen is több be­szé­det mon­dott. Ün­ne­pel­ték, de sza­va­i­val csak döb­be­ne­tet kel­tett. Pél­dá­ul az­zal a gon­do­lat­tal, hogy szö­vet­sé­get kell köt­ni a nem­ze­ti­sé­gek­kel, és biz­to­sí­ta­ni kell Hor­vát­or­szág füg­get­len­sé­gét.
Po­li­ti­kai és em­be­ri vo­nat­ko­zás­ban is el­ma­gá­nyo­so­dott, va­ló­sá­go­san és kép­le­te­sen is sor­ra hagy­ták el egy­ko­ri har­cos­tár­sai. Kos­suth a vak em­bert au­gusz­tus­ban meg­vá­ra­koz­tat­ta, és fa­gyo­san bánt ve­le, Szé­che­nyi el­bo­rult el­mé­vel szept­em­ber 5-én Döb­ling­be tá­vo­zott, Eöt­vös Jó­zsef szept­em­ber 29-én hagy­ta el Ma­gyar­or­szá­got.
E le­vél meg­írá­sá­nak nap­ján mond­ta el Wes­se­lé­nyi utol­só be­szé­dét, amit igen zo­kon vet­tek tő­le. El­mond­ta ugyan­is, hogy hi­á­ba a nagy ha­za­fi­as lel­ke­se­dés, az or­szág két­ség­be­ej­tő hely­zet­ben van. Csak a tör­vé­nyes­ség út­ján va­ló meg­ma­ra­dás old­hat­ja meg a hely­ze­tet.
Wes­se­lé­nyi ezt a le­ve­let 1848. szept­em­ber 28-án, csü­tör­tö­kön es­te ír­ta Pes­ten, s más­nap, a pá­koz­di csa­ta nap­ján vit­te el a pos­ta Szom­bat­hely­re. A kéz­be­sí­tés nap­ján a vak fő­úr is el­uta­zott Grä­fen­berg­be, ahon­nan már csak meg­hal­ni tért visz­sza 1850-ben.
A Bat­thyá­ny La­jos­né­nak kül­dött le­vél­ben más­nap­ra ter­ve­zett el­uta­zá­suk­ról is ír. Fe­le­sé­gé­vel Pest­ről gőz­ha­jón men­nek Po­zsony­ba, on­nan vas­úton Grä­fen­berg­be, az ak­kor igen di­va­tos mor­va-­szi­lé­zi­ai für­dő­hely­re. Itt prak­ti­zált ugyan­is a zu­ha­nyo­zás és iz­zasz­tás gyógy­mód­ját ki­dol­go­zó Pri­ess­nitz, aki­nek ne­ve mind­any­nyi­unk előtt is­mert a köz­név­vé vált “priz­nic”-szó­ból.
Bat­thyá­ny gróf­né szept­em­ber 25-e óta már bir­to­ku­kon, Iker­vá­rott tar­tóz­ko­dott, s a fel­gyor­sult ese­mé­nyek kö­ze­pet­te hí­re­ket várt a pes­ti hely­zet­ről és fér­je fe­lől is. Sze­ren­csé­re ek­kor még le­vél­ben tu­dó­sí­tot­ták egy­mást az em­be­rek: ez volt a leg­fris­sebb és a leg­sze­mé­lye­sebb mód­ja is a tu­dó­sí­tás­nak, hi­szen írá­sa­kor az író a sa­ját vé­le­mé­nyét is ki­fejt­het­te. A toll­for­ga­tó em­be­rek él­tek is ez­zel a le­he­tő­ség­gel: visz­sza­em­lé­ke­zé­sek sze­rint na­pon­ta több órát töl­töt­tek le­vél­írás­sal azért, hogy csa­lád­tag­ja­i­kat és is­me­rő­se­i­ket a leg­fris­sebb ese­mé­nyek­ről ér­te­sít­sék.
Ezen ma­gán­le­ve­lek egy ré­sze sze­ren­csénk­re fenn­ma­radt, és köz­gyűj­te­mény­be ke­rült, mint ez a le­vél is. Wes­se­lé­nyi a le­vél­ben igen le­súj­tó vé­le­ményt al­kot a szept­em­ber 28-án tör­tént “gya­lá­za­tos tett­ről”, Lam­berg meg­gyil­ko­lá­sá­ról.
Gróf Lam­berg Fe­renc, po­zso­nyi had­osz­tály­pa­rancs­no­kot, Fej­ér me­gyei, mó­ri bir­to­kost ki­rá­lyi biz­tos­ként küld­te az ural­ko­dó szept­em­ber 26-án Ma­gyar­or­szág­ra az “ösz­szes Ma­gyar­or­szá­gon ta­lál­ha­tó csa­pa­tok pa­rancs­no­ká”-ul. A ki­ne­ve­zés­sel kap­cso­lat­ban Lam­berg is fel­ve­tet­te szept­em­ber 27-én, hogy in­téz­ke­dé­se­i­nek a már Fe­hér­várt is el­fog­la­ló Jel­la­sics bán nem fog en­ge­del­mes­ked­ni. En­nek el­le­né­re a meg­bí­za­tást el­vál­lal­ta, és Bu­dá­ra in­dult, hogy ki­ne­ve­zé­sét a még hi­va­tal­ban lé­vő ügy­ve­ze­tő mi­nisz­ter­el­nök­kel, Bat­thyá­ny La­jos­sal el­len­je­gyez­tes­se.
Ugyan­ezen cél­ból hagy­ta el Pes­tet a mi­nisz­ter­el­nök is; ő úgy gon­dol­ta, hogy a két egy­más­sal Fe­hér­vár mel­lett far­kas­sze­met né­ző had­se­reg “kö­zös” fő­pa­rancs­no­ka csak­is a had­szín­tér­re jö­het. Ezért ke­res­te őt a ma­gyar tá­bor­ban és Jel­la­sics fő­ha­di­szál­lá­sán, Fe­hér­vá­ron is. Bat­thyá­ny jól is­mer­te Lam­ber­get, s ki­ne­ve­zé­sét az egyet­len le­he­tő­ség­nek te­kin­tet­te ar­ra, hogy Jel­la­si­csot meg­ál­lít­has­sák.
A Pes­ten ma­radt ra­di­ká­li­sok vi­szont Lam­berg ki­ne­ve­zé­sét a “ka­ma­ril­la” ár­má­nyá­nak te­kin­tet­ték. Ugyan­csak 27-én Ma­da­rász Lász­ló sze­mé­lye­sen ment vo­na­ton Kos­sut­hért, aki to­bor­zó­kör­út­ján lel­ke­sí­tet­te a hon vé­del­mé­re az al­föl­di­e­ket. A Pest­re ér­ke­zé­sük után, éj­jel tar­tott or­szág­gyű­lés Lam­berg ki­ne­ve­zé­sét tör­vény­te­len­nek nyil­vá­ní­tot­ta, és min­den­kit el­til­tott at­tól, hogy ne­ki, mint fő­pa­rancs­nok­nak en­ge­del­mes­ked­jen. A ha­tá­ro­zat már más­nap fal­ra­gasz­okon és a la­pok ha­sáb­ja­in meg­je­lent, s or­szág­gyű­lé­si kül­döt­tek (Lud­vig Já­nos és Re­petzky Fe­renc, akik­hez ké­sőbb csat­la­ko­zott Ber­náth Jó­zsef) vit­ték a Ve­len­cén tar­tóz­ko­dó Bat­thyá­nynak. A mi­nisz­ter­el­nök ép­pen azért ja­va­sol­ta Mó­ga Já­nos al­tá­bor­nagy­nak a 28-ai tisz­ti gyű­lés ösz­sze­hí­vá­sát a su­ko­rói re­for­má­tus temp­lom­ba, hogy el­dönt­sék: me­gis­mer­te­tik­-e a ha­tá­ro­za­tot a csa­pa­tok­kal. Bat­thyá­ny el­le­nez­te, míg a kül­döt­tek szor­gal­maz­ták a ki­hir­de­tést. A kül­döt­tek fel­ada­ta volt az is, hogy rá­bír­ják a ka­to­ná­kat: áll­ja­nak csa­tát vég­re Jel­la­sics­csal. A ha­di­ta­nács­csá ala­kult tisz­ti gyű­lés idő­pont­já­ban azon­ban Lam­berg­gel a pes­ti ha­jó­hí­don már vég­zett a nép­ha­rag.
Lam­berg dics­te­len ha­lá­la a kép­vi­se­lő­ház leg­ra­di­ká­li­sabb tag­ja­i­tól a Hon­vé­del­mi Bi­zott­mány tag­ja­i­ig és Bat­thyá­ny La­jo­sig min­den­kit mé­lyen meg­rá­zott. Mind­any­nyi­an érez­ték, hogy ki­csúsz­ni ké­szül ke­zük­ből az ese­mé­nyek irá­nyí­tá­sa. Lam­berg Fe­renc meg­gyil­ko­lá­sa mi­att a kép­vi­se­lő­ház azon­nal, egy csá­szá­ri ma­ni­fesz­tum pe­dig ok­tó­ber 3-án in­dí­tott vizs­gá­la­tot, s ugyan­ezen a na­pon Lam­berg utód­já­ul a ki­rá­lyi biz­to­si tiszt­ség­be Jel­la­si­csot ne­vez­ték ki, s ugyan­ak­kor, Bat­thyá­ny fel­men­té­sé­vel és az or­szág­gyű­lés szét­osz­la­tá­sá­val, a sta­tá­ri­um ki­hír­de­té­sé­vel for­má­li­san is szét­fosz­lott a tö­vé­nyes for­ra­da­lom il­lú­zi­ó­ja. 1850 ele­jén Lam­berg gyil­ko­sa­ként vé­gez­ték ki Ko­losy Györ­gyöt. Gróf Lam­berg Fe­renc sír­ja a mó­ri ka­pu­ci­nus temp­lom­ban ta­lál­ha­tó.
Wes­se­lé­nyi idé­zett le­ve­lé­ben “sze­gény Lam­berg” meg­gyil­ko­lá­sát a nép “czu­dar, gyá­va s bű­nös” tet­té­nek mi­nő­sí­ti, s meg­jegy­zi “mér­he­tet­le­nek le­het­nek ezen gya­lá­za­tos ca­tast­rop­ha­nak e hon­rai rossz kö­vet­ke­zé­sei”. Wes­se­lé­nyi ter­mé­sze­te­sen ar­ról is be­szá­mol az ag­gó­dó fe­le­ség­nek, amit Bat­thyá­ny La­jos­ról tud: “Min­den be­csü­le­tes em­ber, a vá­ros leg­na­gyobb ré­sze s a bal­ol­da­li­ak is… na­gyon fáj­lal­ják, hogy La­jos­nak a tá­bor­ba kel­lett men­nie, s na­gyon vár­ják visz­sza­tér­tét”.
Wes­se­lé­nyi nem tud­hat­ta, s ta­lán nem is tud­ta meg so­ha, hogy Bat­thyá­ny La­jos ép­pen eme le­vél írá­sa ide­jén, zse­bé­ben a mé­lyen el­tit­kolt hír­rel, amit Jel­la­sics kül­döt­té­től, a fog­lyul ej­tett Fli­gely­től vet­tek el, s amely sze­rint Jel­la­sics más­nap tá­mad­ni fog, sze­mé­lyes fel­lé­pé­sé­vel se­gí­tet­te dön­tés­hez a su­ko­rói ha­di­ta­nács­csá át­ala­kult tisz­ti gyű­lés párt­vi­szály­ok­tól és sze­mé­lyes sér­tett­sé­gek­től meg­osz­tott részt­ve­vő­it. A dön­tés ered­mé­nye a pá­koz­di csa­ta lett. Csu­pán epi­ló­gus­ként te­szem hoz­zá, hogy a Lam­berg-­gyil­kos­ság mind Bat­thyá­ny ok­tó­ber 2-án kelt le­mon­dá­sá­nak, mind pe­dig 1849. ja­nu­á­ri el­fo­ga­tá­sa után az el­le­ne fel­ho­zott vá­dak­nak egyik ere­dő­je volt.


Emlékezések 

A hadművelet emlékezete Irodalmi művek, egykorú dokumentumok és visszaemlékezés-részletek a dunántúli védelmi hadműveletről

“Azok vannak leginkább hivatva történelmet írni, akik csinálják.”
Teleki László Klapka Györgyhöz
      Jókai Mór: Egy nemzeti hadsereg
      Nagy Iván 1848-as honvéd élményeiből
      Az újságírók az olvasókhoz
      Hermann Dahlen von Orlaburg: Egy kis napló a nagy időkből
      Vajda János: Emlékek 1848-ból

Megtorlás
Zichy Ödön kivégzése

A fegy­ver­szü­net meg­kö­té­sé­nek nagy el­len­ző­je volt Per­czel Mór is, akit a csa­tá­ban va­ló mel­lő­zött­sé­ge mi­att, mint­egy ki­en­gesz­te­lé­sül bí­zott meg Mó­ga a Roth had­test el­le­ni “ha­di ope­rác­zió” ve­ze­té­sé­vel, s ez­zel se­re­ge ki­vált a drá­vai had­test­ből. Per­czelt Gör­gei fö­lé ren­del­ték. A had­mű­ve­let si­ke­re egy­ben a ket­te­jük ve­tél­ke­dé­sé­nek is me­leg­ágya lett.

Gör­gei őr­nagy ál­tal ki­épí­tett Roth­-el­le­nes őr­lán­con akadt fenn az ese­mé­nyek egyik sze­ren­csét­len részt­ve­vő­je, Zi­chy Ödön, Fej­ér me­gye volt ad­mi­niszt­rá­to­ra, aki uno­ka­test­vé­ré­vel, Zi­chy Pál­lal uta­zott Ká­loz­ra. A kor­tár­sak és az utó­kor is haj­la­mos ese­tét a for­ra­dal­mi ter­ror és a nem­te­len, irigy bosz­szú kö­zött igen szé­les ská­lán meg­ítél­ni. Az őr­lánc elő­őr­se a fő­úr ko­csi­já­ban Po­zsony­ba szó­ló út­le­ve­let, Jel­la­sics­nak Roth tá­bor­nok­hoz szó­ló men­le­ve­lét és Jel­la­si­csot tá­mo­ga­tó csá­szá­ri ma­ni­fesz­tu­mo­kat ta­lált. A gró­fot uno­ka­test­vé­ré­vel együtt Abá­ra, majd Adony­ba, il­let­ve a Cse­pel-­szi­ge­ti Ló­rév­re szál­lí­tot­ták. Zi­chy Ödönt a Gör­gei ve­zet­te had­bí­ró­ság az el­len­ség­gel va­ló “czim­bo­rás­ko­dá­sa” mi­att kö­tél ál­ta­li ha­lál­ra ítél­te, amit azon­nal vég­re is haj­tot­tak. Ezen a he­lyen ma em­lék­ká­pol­na áll, a gróf sír­ja azon­ban Ká­lo­zon ta­lál­ha­tó. (Zi­chy Pált nem ta­lál­ták a sta­tá­ri­á­lis bí­ró­ság szem­pont­já­ból bű­nös­nek, így Pest­re kí­sér­tet­ték.).

Szereplők

Személyi adattár

Andrássy Gyula |  Asztalos Pál |  Batthyány Lajos |  Batthyány Lajosné |  Begg von Albensburg, Franz |  Beöthy Ödön |  Bernáth József |  Blackwell, Joseph, Andrew |  Boross Mihály |  Bónis Sámuel |  Bubna, Karl von |  Czuczor Gergely |  Csány László |  Csapó Vilmos |  Dahlen von Oldenburg, Hermann |  Degré Alajos |  Eötvös Károly |  Fligely, August von |  Gáspár András |  Görgei Artúr |  Görgey Ármin |  Görgey István |  Görgey Kornél |  Guyon Richárd |  Halász Ignác |  Hamvassy Emér (Imre) |  Hartlieb, Karl von |  Holtsche, Franz |  Hompech, W. H. Ferdinand von |  Hunfalvy Pál |  Hunkár Antal |  István főherceg |  Ivánka Imre |  Jellasics |  Jókai Mór |  Jungwirth, Karl |  Kazinczy Lajos |  Kállay Ödön |  Kemény Zsigmond |  Kempen, Johann von F. |  Kisfaludy Mór |  Kiss Ernő |  Kohlmann József |  Kolosy György |  Kossuth Lajos |  Kosztolányi Mór |  Lamberg Ferenc |  Latour, Theodor Baillet von |  Lázár György |  Ludvig János |  Luzsénszky Pál |  Mack József |  Madarász László |  Mészáros Lázár |  Meszlényi Jenő |  Milpökh József |  Móga János |  Odzsics, Teodor |  Perczel Miklós |  Perczel Mór |  Perczel Sándor |  Petőfi Sándor |  Philippovich von P., N. |  Pulszky Ferenc |  Pulszky Terézia |  Repetzky Ferenc |  Répássy Mihály |  Rosty Zsigmond |  Rónay Jácint |  Roth, Karl von |  Salamon Lajos |  Schweidel (Béla) Albert |  Schweidel József |  Szabó Imre |  Szapáry Antal |  Széchenyi István |  Szemere Bertalan |  Szőgyény-Marich László |  Sztrankovánszky Imre |  Teleki Ádám |  Tompa Mihály |  Tóth Kálmán |  Trangoss István |  Vas Gereben |  Vasvári Pál |  Vendrei (Aschermann) Ferenc |  Vigyázó Ferenc |  Weissl, Johann |  Wesselényi Miklós |  Zeisberg, Karl |  Zichy Ödön

Irodalom

Irodalmi jegyzék



ANDRÁSSY Gyula 1912 …. a pákozdi csatáról. Történeti Szemle. 587-589.


BARCZY Zoltán -SOMOGYI Győző 1986 A szabadságharc hadserege. Bev. Katona Tamás. Budapest


BLACKWELL 1989 Blackwell, Joseph Andrew. magyarországi küldetései. 1843-1851. Sajtó alá rendezte Haraszti-Taylor Éva.
Fordította Katona Ágnes. Budapest


BONA Gábor 1987 Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban. 1848-49. Budapest
1988 Kossuth Lajos kapitányai. Budapest
1998 A szabadságharc fegyveres ereje. in. Bona szerk. A szabadságharc katonai története. 55-79. Budapest


BONA Gábor szerk. 1998 A szabadságharc katonai története. Pákozdtól Világosig 1848-1849. Budapest


BOROSS Mihály 1881 Élményeim 1848. Székesfehérvár


BŐSZE Sándor 1992 Két osztrák katonatiszt feljegyzései Jellačić 1848 őszi magyarországi hadjáratáról. Levéltári évkönyv 23. Somogy megye múltjából. Kaposvár


BREIT József 1929 Magyarország 1848-49. évi függetlenségi harcának katonai története. Budapest


CSIZMADIA Andor 1974 Az adminisztrátori rendszer Magyarországon és a Fejér megyei adminisztrátorság. Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. 233-273. Székesfehérvár


DEÁK Imre szerk. 1949 1848. A szabadságharc története levelekben. Ahogyan a kortársak látták. Budapest


DEÁK István 1994 A törvényes forradalom. Kossuth Lajos és a magyarok 1848-49-ben. Budapest


DEGRÉ Alajos 1983 Visszaemlékezéseim. Sajtó alá rendezte Ugrin Aranka. Budapest


DEMETER Zsófia 1985 Fejér megye és Székesfehérvár 1848-49-ben. Fejér Megyei Szemle. 1985/1. 83-89.


DOBOS Gyula 1998 “Életemet a hazának szentelem.” Perczel Mór (1811-1899) Új Dunatáj 1998. március 31-52.


EÖTVÖS Károly 1905 A nagy év. Budapest


ERDŐS Ferenc 1998 Forradalom és szabadságharc Fejér megyében. (1848-1849.) Székesfehérvár én. Székesfehérvár a forradalom és szabadságharc városa. 1848-1849. História klub füzetek 8. Székesfehérvár


FEHÉR József 1998 Szemelvények az 1848/49-es emlékiratirodalomból. Honismeret 1998/4. 25-31.


FEKETE Sándor 1998 Petőfi forradalma. Budapest.


GÖRGEI Artúr 1988 Életem és működésem Magyarországon 1848-ban és 1849-ben. I-II.


GÖRGEY István 1916 Görgei Artúr ifjúsága és fejlődése a forradalomig. Budapest


GÖRGEY István 1980 1848 júniusától novemberéig. Okmánytár. Sajtó alá rendezte… Katona Tamás. Budapest


HALÁSZ Imre 1911 Egy letűnt nemzedék. Emlékezések a magyar állam kialakulásának újabb korszakából. Budapest


HANGAY Zsolt 1991 19 történelmi arckép a 19. század magyar történelméből. Budapest


HERMANN Róbert 1990 Csányi László, mint a feldunai hadtest kormánybiztosa (1848. szeptember 29 – 1849. január 18.) Zalai Gyűjtemény 30. 133-219. Zalaegerszeg
1995 A Drávai Hadtest hadműveleti naplója. Zalai Gyűjtemény 35/1. Hadtörténelmi tanulmányok 165-210.
1997 A magyar szabadságharc katonai esélyei. Limes, 1997/3. 7-28. Tatabánya
1998 Az 1848. őszi hadi események a Dunántúlon és a Felvidéken in. Bona szerk. A szabadságharc katonai története. 131-159. Budapest
1998 “…Tán a tavasz a durva tél után kellemetes leend” Vida József levelei és jelentései 1848. február-szeptember. Vasi Szemle LII. évf. 1. szám 141-161. én. A rendőrminiszter és a Zichy-gyémántok. Historia klub füzetek 10. Fejér Megyei Levéltár Közleményei 17. Székesfehérvár


HERMANN Róbert szerk. 1996 1848-1849 évi forradalom és szabadságharc története. Budapest


HORVÁTH Árpád 1968 A Tolna megyei 1848-as szabadságharcosok nyomában. Tanulmányok Tolna megye történetéből. I. 85. 138. Szekszárd


HORVÁTH Júlia 1998 “Óh nagy nap volt az…” (Boross Mihály: Élményeim 1848-1861) Árgus 98/2. 53-58.


HUNFALVY Pál 1986 Napló 1848-1849. Budapest


JENEI Károly 1966 A pákozdi csata 1848. szeptember 29. Fejér Megyei Szemle 1966/1. 5-27.


KABDEBÓ Tamás 1990 Blachwell küldetése. in. A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának közleményei, 26(101) Budapest


KACZIÁNY Géza 1917 A magyar mémoire-irodalom 1848-tól 1914-ig Budapest
1906 Magyar vértanúk könyve. Budapest


KATONA Tamás szerk. 1983 Az aradi vértanúk I-II Budapest


KEDVES Gyula 1992 A szabadságharc hadserege. I. A lovasság. Budapest
1996 Hadba a hazáért. A szabolcsi 48. honvédzászlóalj az 1848-49-es szabadságharcban. in. “Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc utóélete.” 48-80. Tudományos ülésszak.


KÉRY Gyula 1890 A magyar szabadságharcz története napi krónikákban (1848). Budapest


KLAPKA György 1986 Emlékeimből. Budapest


KOSSUTH Lajos 1952 Fel mindnyájan a hon védelmére! Válogatott cikkek, beszédek és egyéb iratok. 1848-1849. Sajtó alá rendezte Barta István és Spira György