A pákozdi csa­ta az 1848-49. évi for­ra­da­lom és sza­bad­ság­harc fi­a­tal had­se­reg­ének el­ső győ­zel­mét hoz­ta a már­ci­u­si for­ra­da­lom vív­má­nyai el­len fel­lé­pő, Habs­burg bi­ro­dal­mi ér­de­ke­ket vé­dő Jellasics al­tá­bor­nagy se­re­ge fe­lett. A győ­ze­lem olyan tör­té­nel­mi idő­szak­ban kö­vet­ke­zett be, ak­kor bi­zo­nyí­tot­ta a hon­véd­ség harc­ké­pes­sé­gét, ami­kor a for­ra­da­lom lét­ér­de­kei fo­rog­tak koc­kán. A hon­véd­se­reg szer­ve­zé­sé­ben és fel­ál­lí­tá­sá­ban Bat­thyá­ny La­jos, el­ső fe­le­lős ma­gyar mi­nisz­ter­el­nök kulcs­fon­tos­sá­gú sze­re­pet vál­lalt. A pá­koz­di győ­ze­lem el­ső­sor­ban er­köl­csi és po­li­ti­kai si­ker volt, amely a sza­bad­ság­harc egész győ­zel­mes idő­sza­ká­ban erőt adott a to­váb­bi küz­de­lem­re. Ez­zel ma­gya­ráz­ha­tó az is, hogy 1951 és 1992 kö­zött szept­em­ber 29-én itt ün­ne­pel­ték a Nép­had­se­reg, majd a Fegy­ve­res Erők, vé­gül a Ma­gyar Hon­véd­ség nap­ját.
A csa­tát az 1848. szept­em­ber 28-án, a su­ko­rói re­for­má­tus temp­lom­ban tar­tott ha­di­ta­nács sok vi­ta után ha­tá­roz­ta el. Az üt­kö­zet­ben a ma­gyar se­reg élén Mó­ga Já­nos al­tá­bor­nagy állt. A jobb­szár­nyat Mil­pökh al­ez­re­des, a de­rék­ha­dat Holtsc­he tá­bor­nok, a bal­szár­nyat Ré­pássy őr­nagy, a tar­ta­lé­kot Te­le­ki tá­bor­nok, a Ve­len­ce­i-­tó­tól dél­re ál­lo­má­so­zó egy­sé­get Per­czel Mór ez­re­des ve­zet­te. A had­ve­ze­tés jól fel­de­rí­tet­te a te­re­pet, elő­nyös po­zí­ci­ó­kat fog­lalt el és idő­ben gon­dos­ko­dott az ol­dal­fe­de­ze­tek­ről is. A ma­gyar had­erő össz­lét­szá­ma meg­ha­lad­ta a 17 ez­ret.

A ve­le szem­ben föl­lé­pő hor­vát és csá­szá­ri-­ki­rá­lyi in­vá­zi­ós had­erő Jellasics fő­ve­zér je­len­té­se sze­rint a még be sem ér­ke­zett tar­ta­lék­kal együtt 48 ezer fő­ből állt. Had­osz­tály­pa­rancs­no­kai Kem­pen, Schmi­edl és Hart­li­eb tá­bor­no­kok vol­tak, az utób­bi had­osz­tá­lya azon­ban már csak kés­ve, a csa­ta után ér­ke­zett ide. Így a va­ló­ság­ban a Jellasics-­had­se­reg mint­egy 22 ezer fő­vel vett részt a csa­tá­ban. Mind­két fél csa­tá­ban el­szen­ve­dett vesz­te­sé­ge­it csak be­csül­ni le­het: kö­rül­be­lül 50-50 ha­lott­ra és se­be­sült­re utal­nak a for­rá­sok.
Ab­ban, hogy a ma­gyar se­reg vé­dő­ál­lá­sa­it meg­tart­hat­ta, dön­tő sze­re­pe volt a Mack Jó­zsef és Jung­wirth Ká­roly ve­zet­te hon­véd­tü­zér­ség­nek. Fon­tos had­moz­du­la­tot haj­tot­tak vég­re Gu­yon Ri­chárd pa­rancs­nok­sá­ga alatt a pes­ti, a Per­czel test­vé­rek ve­ze­té­sé­vel a tol­nai nem­zet­őrök, il­let­ve a jobb­szárny át­ka­ro­lá­sát And­rás­sy Gyu­la pa­rancs­őr­tiszt egy ki­sebb egy­ség­gel aka­dá­lyoz­ta meg.
A fi­a­tal ma­gyar hon­véd­se­reg ál­lá­sa­it meg­tar­tot­ta, vé­del­mi cél­ját el­ér­te. Jellasics had­ere­je vi­szont a fő­vá­ros­ba vi­vő út fö­löt­ti el­len­őr­zést nem tud­ta meg­sze­rez­ni, ha­di cél­ját nem ér­te el, a szept­em­ber 30-án meg­kö­tött há­rom­na­pos fegy­ver­szü­ne­ti meg­ál­la­po­dás ha­tá­lya alatt a csa­ta­te­ret el­hagy­va Bécs fe­lé vet­te út­ját.
Az ol­dal­fe­de­ze­tek­nek és a had­se­re­get nagy lel­ke­se­dés­sel és el­szánt­ság­gal tá­mo­ga­tó nép­fel­ke­lés­nek dön­tő sze­re­pe volt ab­ban, hogy Jellasics se­re­gét el­vág­ták tar­ta­lé­ká­tól. Szé­kes­fe­hér­vá­rott ha­gyott hely­őr­ség­ét ok­tó­ber 3-án fegy­ve­rez­te le a fe­hér­vá­ri nép. Így si­ke­rült meg­aka­dá­lyoz­ni azt is, hogy a fő­ve­zér ál­tal sor­sá­ra ha­gyott Roth és Phi­lip­po­vics tá­bor­no­kok ve­zet­te tar­ta­lék had­test a vá­ros­ba be­vo­nul­jon. A már visz­sza­vo­nu­ló se­reg­részt a Per­czel Mór és Gör­gei Ar­túr ve­zet­te ol­dal­fe­de­zet, a Fej­ér me­gyei nép­föl­ke­lők, va­la­mint a Csa­pó Vil­mos ve­zet­te tol­nai nép­föl­ke­lők a Bá­ránd­nál, Tác­nál és Ká­loz­nál el­szen­ve­dett ve­re­sé­gek után ok­tó­ber 7-én fegy­ve­rez­ték le Ozo­rá­nál. A ma­gya­rok ozo­rai di­a­da­la be­te­tőz­te az in­vá­zi­ós had­se­reg pá­koz­di ku­dar­cát.

Az emlékmű

Az 1848. szept­em­ber 29-én meg­ví­vott pá­koz­di csa­ta újabb em­lék­mű­vét a Ve­len­ce­i-­hegy­ség dé­li nyúl­vá­nyán, a Mé­szeg-­he­gyen 1951-ben ál­lí­tot­ták. A ré­geb­bi em­lék­osz­lop, me­lyet 1889-ben épí­tet­tek, Pá­kozd fő­ut­cá­ján áll. Az em­lék­mű­től szét­te­kint­ve jól lát­ha­tó a há­rom­szö­gű csa­ta­tér egy ré­sze. A csa­tát Pá­kozd, Pát­ka és Su­ko­ró tér­sé­gé­ben vív­ta a ma­gyar hon­véd­se­reg a Ve­len­ce­i-­tó észa­ki part­ján, a Ve­len­ce­i-­hegy­ség lan­ká­in és völ­gye­i­ben a Szé­kes­fe­hér­vár­ról Bu­dá­ra, a fő­vá­ros­ba fu­tó rö­vi­deb­bik or­szág­út vé­del­mé­ért.