A régészeti gyűjtemény

Az ország leggazdagabbjai közé tartozó régészeti gyűjteményünk az újkőkortól kezdve a kuruc időszakig Kárpát-medence történetének minden korszakából tartalmaz értékes leletegyütteseket.

A gyűjtemény megalapozása – több ezer régészeti lelettel – Marosi Arnold (1873-1939) nevéhez kötődik. A Fejérvármegyei és Székesfehérvári Múzeumegyesület megalakulását követően, 1911-ben az Oskola utca 16. számú lakóépület bérelt helyiségeiben helyezték el a múzeumi anyagot, kialakítván a régészeti osztályt. Marosi folytatta a székesfehérvári középkori bazilika feltárását, kutatta a város környékén elhelyezkedő honfoglalás kori temetőket és a középkori városfalat. A megye területén megkezdte a bicskei újkőkori telep, a pákozdi középső bronzkori földvár, a csóri ugyancsak középső bronzkori temető, a kora vaskori váli temető, a csákberény-orondpusztai római kori villa, a csákvári késő római kori és az alcsúti kora császárkori sírmező, a vajtai római kori kocsisír, valamint az előszállás-bajcsihegyi és csákberény-orondpusztai avar kori temetők ásatását. Nevéhez fűződik még a dunaújvárosi (Intercisa) késő római kori temető, valamint a Tác határában fekvő római kori település, Gorsium, feltárásának elindítása.

Fitz Jenő (1921-2011) múzeumigazgató, régész vezetésével Tác község határában, Gorsiumban, 1958-tól kezdődő rendszeres feltárások eredményei a kezdetektől fogva megtekinthetők a Gorsium Régészeti Parkban. A Székesfehérváron talált, régi épületek bontásából származó római kori kőemlékeket is Gorsiumban, a Szabadtéri Múzeumban őrzik. A központi támogatás fedezte a sokasodó leletmentések költségeit és korszerű raktárak kialakítását. 1993 – 1999 között Szabadbattyánban Pannonia egyik legnagyobb méretű – a Seuso-kincs tulajdonosával összefüggésbe hozott – késő római épületének jelentős részét tárták fel. Fejér megye többi területéről (36 községből) származó 91 római kőemlék alkotja a múzeum központi épületében 1991 óta látogatható Római Kőtárat.

A római kor alkonyának és a népvándorlás kor hajnalának rendkívüli jelentőséggel bíró tanúja a csákvári temető 1628 feltárt sírja. Az ezt követő és a magyar honfoglalást megelőző bő három évszázadról alkotott tudásunkat avar kori sírok ezrei gyarapítják Fejér megyéből. Közülük a Bakonycsernye – Kun B. u. (1975-76), Előszállás – Bajcsihegy (1931, 1952-53), Úrhida – Arany János utca – Avar utca (2002-2004, 2009) a nagyobb temetők, amelyek leletanyagát a Szent István Király Múzeum őrzi.

A 19. század második felében megindult és hosszabb-rövidebb szünetekkel napjainkig tartó ásatásokkal kerültek a tudományos és közérdeklődés látókörébe a középkori Magyarország legfontosabb templomának, a Szent István király által alapított székesfehérvári Szűz Mária prépostsági templomnak (királyi bazilika) maradványai. A bazilika feltárt részei és Szent István ott lelt szarkofágja a Középkori Romkert – Nemzeti Emlékhelyen tekinthetőek meg. A középkori kőemlékek jelentős részének bemutatása a látogatók számára egyelőre megoldatlan.

Az elmúlt években, évtizedben korábban sosem látott mennyiségű régészeti lelet látott napvilágot a beruházásokat megelőző feltárásoknak köszönhetően, amelyekből a teljesség igénye nélkül említünk meg néhányat. 2004-2005-ben az M6-M8 autópálya nyomvonalán tártak fel az őskortól a középkor végéig terjedő időszakból telepeket, temetőket. 2011-ben a Székesfehérváron az ún. Murvás parkoló területén folytatott a múzeum nagyfelületű városi ásatást, amely főleg kora újkori – török kori és középkori leletekkel gazdagította a régészeti gyűjteményt. 2012-ben és 2014-ben a 62. sz. főút Seregélyes elkerülő szakaszán újkőkori, bronzkori, kelta, római kori, avar és Árpád-kori leletek láttak napvilágot. Székesfehérvár (K008) Nyugati elkerülő út építését megelőző feltáráson, ugyancsak 2014-ben középső bronzkori és kora Árpád-kori településmaradvány került elő. 2014-re már 2651 régészeti lelőhelyet ismertünk a megye területéről.

A régészeti raktár jelenleg egy bankkal közös épületben, a Bástya u. 8. szám alatt található.